Ha hiszel abban, ha nem, hogy a szüleidet te választod, akkor is tudnod kell, hogy a szüleiddel szemben viselt haragod, neheztelésed kihat az egész életedre és a gyerekeid életére is. A vér szerinti kapocs elrendeltetett. Nem írhatod felül. Sem sértettséggel, sem elégedetlenséggel, sem vádaskodással. Semmivel se írhatod felül.

Azokban a szélsőséges esetekben, amikor egy szülő visszaél a hatalmával és a gyermeke kiszolgáltatott helyzetével és súlyosan bántalmazza őt fizikailag vagy szexuálisan a megbocsájtás szinte lehetetlen. Amikor a harag alóli feloldozás súlyosan akadályoztatva van, az érzelmi gyógyulásnak egy másik útját kell választani, mert a mentális és érzelmi felépülés minden esetben fontos ahhoz, hogy a gyermek felnőttként képes legyen teljes életet élni. 

Ha az az ember vagy, aki valamiért harcban áll a szüleivel vagy az egyikkel, vagy a másikkal, esetleg mindkettővel, akkor a feladat adott. Meg kell értened, miért őket választottad. És ennek a megértésnek nem fejből, nem a racionálisan felfogható magyarázatokból kell megérkeznie hozzád. A szíved terének üzenetét hallgasd meg!

A megbocsájtás azért fontos, mert a harag beszennyezi az elméd és destruktív érzésekkel és gondolatokkal terhelve nem lehet egyetlen vélt vagy valós sérelmet sem feldolgozni és hátrahagyni. Nem lehet meglátni, majd megérteni, hogy mindaz, ami bánt, miért bánt. Ha a fájdalmaidra újabb fájdalmat raksz, nemcsak önmagadtól, a belső barlangban élő, isteni- és gyermeki énedtől zárod el magadat, de a szüleidtől és idővel mindenki mástól is, aki szeretne szeretni téged.

Az út egyedi. Nincs tanácsom arra, hogyan jutsz el a háláig, a köszönetig, csak azt tudom, hogy mindezt tiszta szívvel kell megcsinálni. A megbocsájtás új felismeréseket ad. Változást hoz. Egyiket a másik után. Szemed, füled lesz arra, amit korábban nem akartál meghallani, meglátni. Nincs receptem de egyet biztosan tudok. Mindig azt nézd, hogy az erősségeidben hol vannak ők, a szüleid? Ne a hiányra vesd a tekinteted! A szeretetre és az együttérzésre való képességedben ott van benne az édesanyád és az édesapád is.

A gyermek kiszolgáltatott és nincs lehetősége változtatni azokon a dolgokon, ami számára nem elfogadható, de felnőttkorba lépve elindulhat egy másik úton, ami számára támogatóbb és táplálóbb, mint a szülei útja. Minden lehetősége adott erre, akkor is, ha még nem látja, hogy merre induljon el. Minden olyan út zsákutcába vezet, ahol egy felnőtt ember kizárólag a szüleit hibáztatja a tönkrement kapcsolataiért, a sikertelen és boldogtalan életéért.

Az idő, amit a gyógyulásodra szánsz őket is gyógyítja. Az idő, amit a megértésnek és a megbocsájtásnak szentelsz felszabadít téged és őket is, azok alól  a nehéz érzések alól, ami a köztetek lévő szeretet terét szennyezi. Az, hogy egy szülő hogyan dolgozza fel és mit kezd azzal, hogy cserbenhagyta és szavakkal, csenddel vagy fizikailag bántalmazta a gyerekét kizárólag az ő dolga. Erővel, arroganciával nem tudsz senkit rávenni arra, hogy ismerje el a hibáit és kérjen bocsánatot. Nem kell cipelned sem az Anyád, sem az Apád fájdalmát, szorongását, lelkiismeretfurdalását, mert ezek hozzájuk tartoznak. Neked kizárólag a saját érzéseidért, gondolataidért és cselekedeteidért kell felelősséget vállalnod!

Életszakaszaim végén újra és újra ide érek ki a tapasztalás mélységéből. Ide, ahol a bennem lévő isteni lakozik. A tiszta szeretet. A ti szerelemetekből születtem Anya és Apa, de már nem viszem tovább a terheiteket. Megköszönöm, amit legjobb tudásotok szerint adtatok, de tisztelettel és szeretettel elhagyom mindazt, ami számomra nem hoz áldást. A tisztánlátás megbocsájtást, megértést és feloldozást ad nekem és ezzel feloldozlak titeket is minden fájdalmatok alól.

A szeretet tesz minket fontossá. Ebben a szeretetben elhiszem, hogy nélkülözhetetlen része vagyok a világnak. Az erőm a ti erőtök. Szenvedésetek nem volt hiába. 

Anya és Apa <3

(Apa már az angyalokkal táncol.)

Hasonló cikkek:

Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé… Akar-e napi 24 órában halott lenni? Életünk “Adventje” avagy miért felejtettél el várakozni? Legfontosabb hűségünk Puritán “hőségfilozófiám”