Mire figyelj, ha szeretnéd megtartani a testi, lelki, szellemi és energetikai egyensúlyodat.

1. TUDATOS MEGFIGYELÉS

Az első és talán a legfontosabb lépés, hogy figyeld meg, hol van a hétköznapokban a fókuszod. Mi az, amit azonnal érzékelsz és mi az, amit sokadszorra sem és mindig másoknak kell figyelmeztetni rá, hogy meglásd.

Miért fontos ez?

Tegyük fel, hogy az, amit ezzel az empirikus megfigyeléssel rögzítettél az nem más, mint az a töredezett valóság, amelyben mindig azt veszed észre elsőként, ami felbosszant vagy felidegesít és minden más csak ezután jön. Ha viszont ilyen bizonytalan alapokra építkezel, akkor az örömöt is innen fogod nézni. Ebből a terhelt nézőpontból. Vagyis a mindennapi öröm-örömtelenség egyenleged soha nem lesz teljes. Nem is lehet, mert nem az egységes képet látod és értékeled, hanem csak töredékeket és abból is, csak azokat, amelyek kizökkentenek téged az egyensúlyodból. A helyes megfigyelés képessé tesz a fókuszváltásra.

2. TUDATOS IRÁNYÍTÁS A TELJES KÉPRE

A következő lépés, hogy elkezded a figyelmed rendszeresen és tudatosan ráirányítani a teljes képre. Nem, nem kizárólag a számodra felemelő és örömteli dolgokra, hanem a teljes képre. Amiben benne van, az is, amit nem szeretsz, amit szégyellsz vagy amire haragszol. A dualisztikus nézőpont nemcsak azért nem hasznos, mert ítélkező és jóra meg rosszra töri szét a valóságunkat, hanem azért is, mert ez a megosztottság akadályozza, hogy egy nehezített érzelmi helyzetben a teljes képet lássuk. A megoldáshoz pedig mindig a teljes képet szükséges látnunk. Azt, ami van és úgy, ahogyan van. Az a tézis, hogy „Gondolkodj pozitívan”, már rég megbukott, mert egy nagyon fontos részről megfeledkezik, ez pedig nem más, mint az, hogy minden változás, fejlődés és gyógyulás kizárólag akkor lesz maradandó, amennyiben a teljes egészből nem zárjuk ki azt, ami természetes módon az egység, azaz az élet része. A transzformatív út nem a kirekesztésről, megosztottságról, a vakságról szól, hanem arról a tisztánlátásról, amelynek végső célja önmagunk és a kapcsolataink energetikai egyensúlyának a megteremtése.

Hasonló cikkek:

Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé… Akar-e napi 24 órában halott lenni? Életünk “Adventje” avagy miért felejtettél el várakozni? Legfontosabb hűségünk Puritán “hőségfilozófiám”