Ma van a boldogság világnapja. Különben csak egy csütörtök, egy átlagos szerda után. Mindenki azt gondolja, hogy a hétfők nehezek, pedig a csütörtökök előtti szerdákban sokkal több lehet a félelem, a megtorpanás.

Nem fontos, milyen nap van. Te vagy a fontos és a vérszerinti vagy a lélekcsaládod, a közösséged, ahová tartozol. Az egység az, ami fontos, nem a széttöredezettség.

Az indulás és a megérkezés közötti légüres tér olykor ijesztően reményvesztett lehet. De ez is csak egy illanó érzés, a sok-sok öröknek és végérvényesnek hitt átmeneti pillanat között. Mert a szerda is épp olyan gyorsan felszívódik az utána következőbe, ahogyan bármelyik nap. Mindig a kételkedés és a hitetlenség miatt érezheted, hogy megtorpantál. Ilyenkor nem az idő múlik, hanem te. Feletted, alattad összezár és körbevesz a csend, és odaszegez a kétely.

Minden de minden ismeretlen volt azelőtt, mielőtt ismerős lett volna! A félelmed jogos és érvényes de nem akadály!

Ma van a boldogság napja és tavaszi napforduló.

Kiemelt energiák, régi álmok, új felismerések. Szembesülés! Merülés!

Zuhanunk, mint a kisgyerek, aki még nem tanult meg fejest ugrani. Izgatottan és kíváncsian állunk a medence szélén. Vágyjuk az ugrás szédítő és még ismeretlen pillanatát. Egész testünk súlyával előre dőlve esünk a medence széléről a kifeszített víztükörre. Az ugrásban és az ugrás utáni pillanatban nincs félelem. Extatikus örömünnep ez. Mert bárhogyan is, de ugrottunk, mert megkérdőjelezhetetlenül és feltételek nélkül, szívből vágytunk arra az ugrásra.

Hasonló cikkek:

Habból bajuszt! Aki önmagába helyezi a derűt. Vissza önmagadhoz! Annyira és őrülten idealista vagyok, amikor szeretek A KAPCSOLÓDÁS