A különböző rituálék egyidősek az emberiséggel. Jelentőségük egységes: hitet, védelmet, erőt, gyarapodást vagy valamilyen beavatást szolgálnak.

Segítik megtartani a figyelmet és a fontos dolgokra irányítani. Egyfajta belső, elmélyült útra visznek és ezáltal lecsendesítik a háborgó, mindig mindenre választ kereső elmét.

A rituálék a szívünk nagy ünnepei. Amikor néhány órára láthatóvá, elérhetővé válik a láthatatlan világ. A külső és belső harcokat felváltja a béke, a remény és az öröm.

A rituálék kizökkentenek a monoton hétköznapokból és olyan útra tesznek rá, ahol támogatás, megértés, és elfogadás van. A szent mágiák tiszta tere ez, ahová nehéz lélekkel lépsz be és amikor távozol megtisztulva lépsz ki. Amit ilyenkor hátrahagysz, arra már nem lesz szükséged.

A XXI. század embere olyan mátrixban él, ahol a teljesítmény, a gyorsaság, az azonnali eredmény és anyagi haszonszerzés van középpontban. Minden rituálé és szertartás ennek élesen ellen megy, mert lelassít, amikor mások őrült tempót diktálnak, harmóniát teremt ott, ahol mások harcolnak és békét, elfogadást visz oda, ahol a megfelelés és a tökéletesség bizonyítása erőnek és kiváltságnak számít.

Mindig lesznek olyanok, akik a mágiákat, szertartásokat de még az ünnepeket is leértékelik. Mert az ünnep is a mágia része, ugyanúgy kiemel a megszokottból, az unalomig ismételt mindennapi rutinból, mint bármelyik szertartás. Megvédi a lelked az őrülettől, a kiégéstől, a fásultságtól vagy épp a pániktól. Azok, akik mindezt leértékelik, kinevetik, nem értik vagy félreértik a rituálék jelentőségét valójában félnek tőle. Félnek, ahogyan mindentől, amit nem képesek kontroll alatt tartani. Tudásuk felszínes, viccet csinálnak mindenből, amire nem tudnak racionális magyarázatot adni. Az anyag, az ösztön, a túlélés szintjén élik a mindennapjaikat. Az állandó panaszkodás, mérgelődés, mások vagy a körülmények hibáztatása jellemzi az egész életüket. A mátrix foglyai, de közben szabadnak gondolják magukat, amikor péntek esténként az alkohol, a drog vagy épp a bigott, álszent és hamis hit hálójában vergődnek.

Önmagában egyetlen mágia sem ér semmit, ha közben nem változtatsz a gondolataidon, az érzéseiden, a hozzáállásodon vagy a nézőpontodon. Ha nem cselekszel nap, mint nap, nem teszel semmit, amit ott és akkor meg lehetne tenni azért, hogy valamivel több lehess vagy nem a megfelelő dolgokat csinálod, annak érdekében, amit szeretnél. Tétlen csodavárásban semmilyen varászlat sem tud segíteni.

A különböző rituálék soha nem kizárólagos, csak támogató eszközök, mert a valódi munkát mindig te végzed el. Mint, ahogyan másra sem, úgy egy szertartásra sem lehet áthárítani a felelősséget, hogy majd megoldja helyetted a fahéj, a só, a tűz vagy a víz, amit kell. Aki így gondolja, annak soha egyetlen mágia sem fog segíteni.

A mágiát megérteni önmagunkon keresztül lehet és ehhez bátorság, nyitottság és elfogadás szükséges. A mágiát, szertartást és az ünnepet nem használjuk, hanem megéljük és alázattal elfogadjuk a tanítást, amit ad. Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. A mágiával is valahogy így van. Nem érte élünk, hanem azért végezzük, hogy általa mélyebb, teljesebb, bölcsebb, szeretetteljesebb és elfogadóbb életet élhessünk.

Hasonló cikkek:

Temető helyett emlékek erdeje Ajándék ragyogásunk Amikor a Nap felragyog… Egy gyökérből Évek meg a rutin? Francokat! Változás és szerelem!