A nagy veszteségekkel járó fájdalmak lehet, hogy sosem múlnak el. Egyet azonban mindig megtehetsz. Nem rejted, nem fojtod el azt, ami szomorúságot és kínt okozott és ott hagyod, ahol korábban megtörtént, mert oda való. A ragaszkodásod az egyetlen, ami a múltat a jelenben tartja.

Nem szeretnélek hitegetni. Ami fáj, lehet, hogy örökké fájni fog. Egyet azonban mindig megtehetsz. Szeresd, tiszteld, becsüld a bánatod és minden sebet, amit az élet rajtad ejtett.

Ne menekülj, ne akarj megszabadulni tőle. Ne akarj átlépni felette. A ragaszkodás energiájàt hangold àt. Mindig a szeretet legyen a törekvés. Önmagad szeretete és megbecsülése. Szándék a megbocsájtásra és a változásra.

Hagyd fájni, azért, hogy később ne fájjon jobban. Tedd láthatóvá, hogy később ne tegyen láthatatlanná. Tedd érvényessé, különben érvénytelenít minden rád váró, gyógyító örömöt. Ez az egyetlen, ami méltó lehet minden nagy fájdalomhoz.

Hasonló cikkek:

Kicsi hely Zuhanunk, mint a kisgyerek, aki még nem tanult meg fejest ugrani. Ott, ahol nem becsülnek meg… A “NEM ELLENÁLLÁS” művészete Visszatalálni a szívedhez