Foglalás
Hírlevél
Előfizetés
Egyszer találkoztam egy férfival, aki gyáva volt szeretni és ugyanazon a napon találkoztam egy nővel, aki nem becsülte magát. Akkor még nem tudtam, hogy az ilyen találkozásoknak csakis szomorú vége lehet. A gyáva és a hitetlen nem jó párosítás, mert a vonzalom, amit érzenek valójában egy magnetikus és mély űr, amit kétségbeesve próbálnak betölteni valamivel, amiról azt gondolják, hogy nélkülözhetetlen az életükben. Egymás ellenpólusai voltak, nem lehetett elkerülni a vonzást.
A történetnek ezen a pontján még bárhogyan alakulhatott volna kettőjük közös élete. A férfi félelmei ellenére felvállalja az érzéseit. Ha félve is, de úgy cselekszik, ahogyan érez. Nem azt teszi, ami logikus, hanem ami szükséges. A nő, aki nem becsülte az értékeit és elnyomta az intuícióit ezen a ponton még azt mondta volna, hogy NEM! De nem tette. A férfi sem lett bátrabb és a nő sem adott teret a kreatív erejének. Aki együtt látta őket, mind azt érezte, micsoda nagy szerelem, olyan, amilyen talán egy életben csak egyszer jön el. Valójában két bizonytalan lélek őrült tangója volt ez. Hiányokkal, szükségletekkel, szélsőséges érzésekkel.
Amíg nem tudod, mi a szerelem, azt hiszed, amit ők is hittek. Amikor ide-oda rángatta, tépte és szaggatta őket az élet, ők meg egymást, akkor érezték leginkább, hogy szeretnek. A nő azt hitte, ez az a férfi, akire szüksége lenne. Valójában a saját, tiszta lélek-ereje lett volna a legnagyobb támogatója, ami ki tudta volna húzni az illúzióból. Az erőtlenség és az elégedetlenség sodorta őket egymás karjaiba. Mindketten a saját magunk hiányosságai és félelmei elől menekültek. De egyikük sem tudta, hogy ez nem szerelem, csak a lelkük nagy ámokfutása. Nem tudták, mert ez a tudatlanság és tudattalanság volt az, ami képessé tette őket arra az érzelmi tapasztalásra, amelyre épp akkor szükségük volt.
This website uses cookies to ensure you get the best experience on our website.
