Ítélkezésmentes kapcsolatokra vágyakozol? Megértésre? Szabad áramlásra? Tiszta vágyakból fakadó, mély szerelemre, barátságra? Hidd el, mindenki ezt szeretné.

Senki sem akar ennél kevesebbet. Miért van mégis annyi békétlen, szorongó, haragos, szomorú és magányos ember?

Mert a szándék kevés. A vágyakozás a jóra, kevés. Legelőször is nem egy másik embert kell keresned, hanem önmagadat.

Azt, aki törekszik arra, hogy ne ítélkezzen, ne hibáztasson, ne akarjon megtorolni semmit. Aki nem él vissza mások gyengeségeivel.

Nem taktikázik, nem manipulál. Aki a valóságot választja az illúziók helyett.

Kizárólag akkor és csakis akkor lesznek tiszta kapcsolódásaid szerelemben, barátságban, családban, ha te magadban újra és újra életre kelted a vágyat a tudatosságra és önmagad éberségére.

Amikor teljes figyelmet adsz a jelennek, a pillanat azonnal megtisztul a múlt sérelmeitől és a jövő félelmeitől.

Szinte hallom, ahogy kérdezed, jó, de mégis hogyan? Rendszeres gyakorlással.

Önmagunk megismerése, megtanulása is épp olyan, mint bármilyen képesség elsajátítása.

Rutint kell szerezned benne, ahhoz, hogy szokássá, majd az én-képed és a személyiséged részévé váljon!

Biciklizni se úgy tanultál meg, hogy ültél a fotelban és a Tour de France versenyeit nézted!

Haragszol másokra, mert bírálnak, hazudnak, becsapnak és elárulnak? Mindaddig úgy fogod érezni, hogy támadva vagy, amíg nem törekszel arra, hogy olyan emberré tegyed magad mint, aki után vágyakozol.

Akivel a kapcsolódást örömben, kölcsönösen, egyenrangúan, nem alkalmi jelleggel, önmagad feladása nélkül meg tudod tenni.

Az út mások felé mindig önmagad megismerésén, megértésén és az érzelmi sebeid gyógyításán át vezet. Semmi nem független attól az embertől, aki éppen vagy!

Lennél önmagad társa?

És lettél volna 15 évvel ezelőtt?