Keresem a kislányt,

Ki vágyott a pörgős szoknya és

A kopogós cipő után.

Aki sosem mutatta, amit érzett.

Akit a friss, ropogós, vajas kenyér megigézett.

Keresem a lányt, aki vadul táncolt a szakadó esőben,

Aki viharban fürdőzött a Balaton méregzöld vízében.

Aki a tavaszi fiút barlangjába húzta,

És eszüket vesztették abban a bokorban.

Keresem a nőt, aki Roseba mártott mámort harapott

Egy nyári férfi vállaiba és nemcsak a ruháját dobta a zubogó patakba.

Keresem az asszonyt, akit becsaptak, megcsaltak és bántalmaztak.

A harag helyett mégis az örömöt és a szárnyalást választotta.

Keresem a nőt, tápláló szenvedélyét, vágyát, mélységét, lágy áradását.

Keresem a nőt, aki gyógyít.

Aki újrateremti önmagát.

Keresem az átvirrasztott éjjelek utáni reggeli ragyogást.

Az ölelésben a biztonságos intimitást.

A nőt, aki úton van. A nőt, aki megérkezett.

A nőt, aki megbocsájtott és érzi, érti: a befogadás édes hullámzás, nem feladás.

Aki bízik, aki lát.

A nőt, aki szereti és becsüli saját magát.

Jelige: A minőség láthatóvá tesz.

A férfinak, akivel közös a vágy, az intimitás, a szárnyalás. Közös az ügy és a földet érintő, hétköznapi landolás.

Kép: Anna Razumouskaja festménye.