Hogyan nyaraljunk helyesen?

Itt a nyár és mindenki pihenésre vágyik, de vajon melyik az a pihenési forma, amiben valóban ki tudunk kapcsolni, hátrahagyva 1-2 hétre azt a rutint, amiben nap, mint nap élünk. Merünk-e, tudunk-e valóban kikapcsolni és kilépni abból, ami a megszokott vagy évek óta a nyaralásban is követjük ugyanazt a rutint, amit mindig, mert az már bevált és félünk mindentől, ami új, amit nem ismerünk vagy szokatlan.

Időhajlítás mesterfokon

Az idő múlásának van egy olyan furcsa, ugyanakkor roppant hálás jellemzője, hogy amikor utazunk és térben távolodunk az otthonunktól, a valósan megélt idő meghajlik és megnő. Egy intenzív, komfortzóna tágító egy napos útról hazatérve szinte mindig azt érezzük, mintha hetekig távol lettük volna. Egy aktív 24 óra, amiben valóban megvalósul a kikapcsolt állapot, azaz teljes a jelenlét és letisztultság ezerszer többet adhat, mint egy egyhetes nyaralás, ahová elvisszük a laptopunkat, a telefonunkat és naponta ránézünk az e-mailjeinkre. Hívásokat kezdeményezünk és fogadunk. Hiába nem vagyunk jelen fizikailag a munkahelyünkön, az elménk bezár minket a szokásos labirintusba, ha ugyanazt tesszük a nyaraláson is, mintha otthon lennénk. Az elme nem érzékeli a napsütést, a tengert, a szelet, a szabadságot, ha tele zsúfoljuk destruktív érzésekkel és gondolatokkal. Szorongva is lehet hajókázni a tengeren, de a tapasztalat, ami megmarad épp annyi lesz, mint amennyire az elménk tiszta volt az élmény befogadásának pillanatában. Ilyenkor az idő számunkra kedvezőtlen formában hajlik: megrövidül, miközben igazából sehol nem vagyunk jelen. Se ott, ahová a gondolataink által kerültünk, sem pedig ott, ahol a fizikai testünk van.

A jelenlét hiánya és az Árnyékzóna

A hely, ahol nem látunk, nem hallunk és nem érzékelünk tisztán. Ez az Árnyékzóna. Itt nincs tiszta derű és nincsen tiszta öröm se, így a nyaralás is darabra megy, kipipálható elvárás. Megtettük, mert mások is ezt teszik, mert nyáron ezt kell tenni. Elutazunk és ott jól kell magunkat éreznünk, akkor is, ha lélekszinten és sokszor már a fizikai test szintjén is nagyon fáj. Az Árnyékzónában lakik az összes függőségünk, félelmünk, fájdalmunk, a hibáink, a hiányosságaink és minden, amit megbántunk, amit szégyellünk. Amikor nem vagyunk jelen a saját életünkben, akkor átadjuk az irányítást másoknak vagy épp az Árnyékzónánk lakóinak. Biztos ismerünk mindannyian olyan embereket, akik egy nyaralás során jóval többet esznek, isznak, hangoskodnak és sorolhatnám tovább a listát, hogy mi az, amit mértéktelenül csinálnak. Az Árnyékzóna teljesen bekebelez, ha elmenekülsz előle és letagadsz, elfojtasz mindent, amit érezned kellene, ahhoz, hogy belépj és áthaladj végre teljes jelenléttel a félelmeid és fájdalmaid kapuján. A függőségek átmenetileg enyhítik az állandó szorongást és szégyent, de ha lejárt a hatóidejük jobban fáj, mint előtte. Amikor nincs jelenlét, nincs értéke a pillanatnak és amikor vége a vakációnak a jelen valósága élesen belehasít az életünkbe.

Nyaralások A PARTON

Egy nyaralás olyan élményeket adhat, mint amilyen az életünk, amit jelenleg élünk, amire alapoztuk a pihenést. Ha elégedetlenek vagyunk, tele rossz szándékú gondolattal magunk és mások felé, ha ragaszkodunk a sérelmeinkhez és a fájdalmainkhoz, a nyaralásunk is hasonló energiával fog megajándékozni. Azt fogjuk érezni, nekünk még ez sem sikerül, még egy nyaralástól se kapunk örömöt, és testileg, lelkileg fáradtabban jövünk haza, mint ahogyan elmentünk. Miért? Mert A PARTON nyaralunk, mindig valaminek a peremén, a határvonalán. A félelmeink, a bánataink, a hiányaink szélén ücsörgünk és arra fókuszálunk, mi az, ami nincs, mi az, ami megsebezhet, vagy megsebzett, mi az, ami nem sikerülhet vagy nem sikerült. A PARTON a MÚLT az úr. Túl akarunk lenni mindenen, lehetőleg gyorsan és fájdalom mentesen. Megúszásra játsszunk és szeretnénk elkerülni a merülést. Mindent, amiben teljesen és egészen meg tudnánk élni a pillanatot, akár fájdalmat, akár örömöt ad. A PARTON rekedni annyi jelent, hogy az Árnyékzóna gyógyító minőségét és vele a lélek öngyógyító képességét is megtagadjuk. Ezrével élnek és nyaralnak így emberek: elkábulva az alkoholtól, drogtól vagy más egyébtől és ülnek az életük partján, és még attól is félnek, hogy a lábukat víz érje. A merülés meg szóba sem jöhet. Mindenki olyan lelki minőségben nyaral, amennyire saját magával jóban van és azzal az élettel, amit éppen él.

Csodák a nyaraláson

Mindannyinknak vannak varázslatos nyaralási élményeink, amelyek évek múltán sem halványulnak és elevenen élnek bennünk. Ezek azok a csodák, amelyek valójában jutalmak. Egy tudatos, szeretetteljes, őszinte, empatikus, bátor élet jutalmai. Néha megelőlegezik nekünk ezt az ajándékot Odafentről, hogy inspiráljanak, motiváljanak minket vagy azért, hogy megmutassák mire vagyunk képesek, ha elkezdjük helyesen szeretni és értékelni önmagunkat. A nyaralási csodák egészen kivételes ajándékok és sokszor ez az ajándékot egy idegen emberhez való átmeneti lelki kapcsolódás hozza el. Jön valaki és erőt, hitet, kedvességet, szeretetet, érintést, egy gondolatot vagy egy gesztust ad, amire épp akkor és épp úgy szükségünk van. Megmutatja nekünk, hogy a mélybe lemerülni jó. Kézen fog és A PARTRÓL bevisz a vízbe. Segít merülni. A csoda sajátja, hogy lélek szinten megtart. Az öröm, a remény, a szeretet, a megbocsájtás és mindezek ellenkezőjének a mélységeibe visz úgy, hogy közben teljes biztonságban érzed magad. A csodában egyensúlyban vagy. Tudod és érzed, hogy most semmi baj nem érhet. A csoda a jelenben tart és a múltat oda teszi ahová való. Egy csodás nyaralási élményben újra a tiszta gyermeki minőségben vagyunk, ahol nincs múlt és jövő, csak a jelen pillanat kalandjai vannak.

Milyen embert adsz a nyaralásodnak?!

Tégy egy próbát idén nyáron és fontold meg ezt a néhány észrevételt, amit most összegyűjtöttem neked. Az alapállás mindig az, hogy rengeteg kötelező elvárással vagyunk a pihenésünket illetően is: milyen legyen a lefoglalt szállásunknak, a személyzet, az ágyunk, a kilátás, az étterem, a tenger, a hegyek, a város, de még a Naptól is elvárjuk, hogy úgy süssön, hogy az nekünk jó legyen. De tudjuk-e valójában mi az, amire szükségünk van, ha kiveszünk a képletből mindent és mindenkit, ami és aki befolyásolja a pihenésünket vagy megmondja, mi lenne nekünk jó? Követjük a divatot, megyünk amerre a többség megy, mert ott nekünk is biztos jó lesz. Vagy mások elvárásai szerint élünk, kifogásokat gyártunk, amivel remekül megmagyarázzuk a döntéseink okait.

Gondoltál arra, hogy egy ilyen elvárásokkal telezsúfolt nyaralás tudat és lélek szinten milyen embert kap a te személyedben? Ki vagy te, amikor nyaralni indulsz? Milyen érzésekkel pakolod tele a bőröndödet és a szíved? Megfigyelted már, hogy mi az a hangulat és lélek állapot, amivel felkészülsz a nyaralásra? Tudod-e ünnepelve élvezni az életed, akkor is, amikor épp nem pihensz? Érzed-e az ízeket, hallod-e a madarak énekét, a szél susogását, a patak csobogását, akkor is, amikor épp nem vakáción vagy? Látod-e magadat tisztán, azt, aki akkor vagy, amikor senki nem lát?! Értékeled, éled-e a pillanatot, ami a valódi áldást teremti és azt is, ami más, mint amit érzés, gondolat és cselekvés szinten megszoktál?! Az ember, akit a nyaralásodnak adsz derűs, tudatos, nyitott, rugalmas és bátor?

Hagyd elúszni az elvárásokat és engedd meg, hogy meglepjen az életed. Ami persze nem feltétlen azt jelenti, hogy nem tervezed meg az utazást vagy nem foglalsz előre szállást. Sokkal inkább azt, hogy ítélkezés nélkül fogadd be a pillanatot, az élményt, vagy bármilyen helyzetet, amiben épp részed van, és ha már évek óta nem sikerülnek jól az utazásaid, mozdulj el A PARTRÓL és merülj el a vízben.

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…