Mindegy, hogy mennyi pszichológiai témájú könyvet olvasol el, hány önismereti előadást vagy podcastet hallgatsz meg. Mivel értesz egyet ezek közül és mivel nem.

Az önismereti fejlődés, tudatosságba érkezés semmit nem ér elméletben. Semmit nem ér, ha csak tudod, ha csak megérted, ha csak egyetértesz és igaznak gondolod.

Minden valódi és tartós tudás és az ebből következő változás tettekkel és személyes tapasztalással kezdődik. A cselekvés az egyetlen, ami segít és ha képesek vagyunk az érzéseinkről beszélni. Ha merjük magunkat őszintén megosztani másokkal. Bátran áramoltatni szégyen és lelkiismeretfurdalás nélkül azt, ami bennünk van.

A nehéz, a fájdalmas és az örömteli, felszabadító érzéseket is. Egyik sincs meg a másik nélkül, csak együtt léteznek. Együtt tölthetik be azt a küldetést, amit ÉLETNEK nevezünk.

Mindig mi vagyunk azok, akik önvédelemből érvénytelenítjük azokat az érzéseket, amelyekről azt gondoljuk, hogy számunkra feldolgozhatatlanok.

A dolgok állandó és rendszeres “csinálásában” rejlik az a szenvedély, az az egyensúly és az az erő, ami az elfojtások nélküli, békés, szabad, derűben érlelt élethez kell. A cselekvés az egyetlen, amelyben támogatni tudjuk azt a célt és azt az utat, amit saját magunknak kijelöltünk.

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…