Az első és talán a legfontosabb különbség a kétféle gondolkodás és életrend között az érzésekhez való viszonyulásban rejlik. A racionalitásban igen gyakran vagy kizárjuk, vagy letagadjuk azt, amit épp érzünk, mert zavaró tényezőként tekintünk mindenre, ami kibillenthet minket. Valójában pedig csak annyi történik ilyenkor, hogy nem tudjuk felismerni, elfogadni és szabályozni a negatív érzéseket.

Ezzel szemben a tudatosságban mindig az érzések felfedezésével, megélésével, megértésével és bevonásával zajlik az élet. A tudatosság egyik alapköve, hogy nem félünk megélni az érzéseinket, azokat sem, amelyek fájdalmasak. Nem ragadunk benne egyik szélsőséges érzésünkben sem, és nem hisszük azt teljes bizonyossággal, hogy amit épp érzünk az az egyetlen helyes és igazi valóság.

A következő markáns különbség, hogy a racionalitásban nem mindig tudunk különbséget tenni illúzió és realitás között. Mert, amikor nem teremtjük meg az egyensúlyt az életünkben, akkor a tartós bizonytalanságunk illúziót fog teremteni. Az egyensúly pedig soha nem tud ott létrejönni, ahol a mérleg egyik oldala a józan ész okosságaival és ítélkezéseivel terhelt, a másik oldaláról pedig hiányoznak az élet teljességének a megértéséhez szükséges érzések.

A harmadik lényeges különbség, hogy mindkettő máshová helyezi az ingerküszöbünket és ezáltal más-más nézőpontból, moralitásból, hitrendszerből érzékeljük magunkat és mindent, ami hatással van ránk és amiben épp élünk.

A tudatosság kreatív, alkot és teremt és mestere az egyensúly megteremtésének. A racionalitás logikus, biztonságos és mestere a tények feltárásának.

Lehet, hogy azt gondoltad, hogy az írásom végére, azt fogod olvasni, hogy a tudatosság a fontosabb és nincs szükség a racionális gondolatokra, és az általa létrehozott keretekre, de nem így van.

Mindkettő szükséges. Az értelmi és az érzelmi intelligencia fejlettségi fokától, a tudat, az elme tisztaságától függ, hogy képesek vagyunk-e helyzetnek megfelelően használni mindkettőt. És attól is, hogy tudjuk-e alkalmazni a gyakorlatban azokat a képességeket, amelyek a racionalitás talaján is teremnek, de a tudatos, megfigyelő, cselekvő és önreflektív élet felé visznek.

Racionalitás létezhet tudatosság nélkül, hiszen nem mindenki tudatos, aki racionális. Ellenben a tudatosság nem létezhet racionalitás nélkül, mert ha igen, ott nem tudatos életről beszélünk, csak annak a látszatáról. Ilyenkor jönnek a spirituális csapdák, tévutak, hamis guruk, tanítók, szekták és egyebek. Minden, ami valaminek a látszata nem képvisel valódi értéket és nem hoz valódi egyensúlyt és fejlődést.

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…