Néha kérdezik tőlem, azok, akik ismerik az életem meghatározó kapcsolatait és történeteit, hogyan tudtad mindig újrakezdeni, talpra állni, hogyan tudtad végigcsinálni, feldolgozni, honnan volt erőd, és honnan volt újra és újra.

A válasz egyszerű: szeretek élni és hiszek abban, hogy minden és mindenki, aki és ami érkezett és távozott, tanító része volt az életemnek. Azt a tapasztalást adta, amit ott és akkor szükséges volt hallanom, látnom, éreznem. Az egész eddigi életem bizonyosság arra, hogy semmi nem történt velem véletlen, és amit vagy akit végül nehezen vagy könnyebben, de hátrahagytam engem támogató és fejlesztő döntés volt. Minden leválást valami sokkal jobb, értékesebb, tartalmasabb, mélyebb és tisztább követett. Mertem és merek változni és változtatni, hiszen tanulni, tapasztalni, fejlődni érkeztem. Épp ide, épp most, épp ebbe a családba, kétszeresen elvált, 2 gyermekes nőként. Rengeteg befejezett és még több nyitott feladattal. Először önmagamért fejlődtem, aztán a gyerekeimért, most azért, másoknak is jobb legyen. Mert minden egyéni lélektisztulás valójában közösségi gyógyítás is. 

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…