Ha egy férfi úgy érzi, hogy megtalálta a nőt, akit mindig is keresett és minden reggel a szeretett nő mellett szeretne felébredni, elaludni, enni, nevetni, szomorkodni, kétségbeesni, kalandozni, órákon át szerelmeskedni vele, ajándékkal meglepni, simogatni, csókolni, félteni, érzeni, egyszóval rábízni az életét, akkor a férfi felteszi az „El Caminos” nagy kérdést, hogy szeretne-e hozzá költözni a nő.

Azon a napon, amikor ez megtörténik elindul egy teljesen más minőségű, közös élet, amelyben nagyjából egy év alatt kiderül valóban illenek-e egymáshoz. Hét év alatt pedig az, hogyha nem rontják el visszavonhatatlanul az eltéphetetlennek hitt köteléket, akkor le is tudnak-e élni együtt egy egész életet. Persze kiderül más is. Például az, hogy alkalmasak-e a páros életre. Az igazi páros életre. Nem arra, amiben elhallgatják egymás elől a valódi gondolataikat és érzéseiket! Tudják-e a gyakorlatban alkalmazni, mit jelent a szeretet, a tisztelet, a megértés, a megbocsájtás, a tolerancia. Mert, ha ezeket csodaszépen ki tudják mondani és csodaszépen el tudják várni a másiktól, miközben saját maguk nem tudják, mi fán terem a tisztelet, a becsület, az őszinteség, a hűség, akkor legyen bármilyen erős a kezdeti vonzás, nem lesz tartós a kapcsolat. A bizalom kényes dolog, egy pillanat alatt el lehet veszíteni és sokszor egy életnyi megbánás sem elég ahhoz, hogy helyreálljon az, ami előtte volt.

Nem igaz, hogy könnyebb a helyzet, ha mindkettőjüknek első összeköltözése a másik nemmel és előtte még nem éltek senkivel. Mint ahogy az sem igaz, hogy két elvált ember gyerekekkel nem tud már olyan boldogságban élni, mintha a kezdetektől együtt lettek volna. Nem szabad ezek mentén a klisék mentén haladni, mert minden párkapcsolat egyedi és személyre szabott. Kerüljük az általánosítást mindenben, párkapcsolatunkban, férfi-nő viszonyban még inkább.

Az általánosítás és a közhelyek pufogtatása a lusta lelkűek sajátja. Sokkal egyszerűbb panelek mentén haladva véleményt formálni, ítélkezni, mint megérteni a másik lelkét és együtt lüktetni vele. Megérteni azt, hogy mit, miért tesz vagy éppen, miért nem tesz. A megértéséért dolgozni kell. A felszínes és osztott figyelemnek komoly ára van, mert félreértéseket szül és a félreértések vitát hoznak. A sok vita pedig haragot gerjeszt és a harag éket ver a két lélek közé. Az őszinte, mély, figyelemmel teli párbeszédekkel indul minden közösen járható út.

Ha kölcsönös megértésre vágysz és derűs kapcsolatot szeretnél nem veheted félvállról azokat a dolgokat sem, amelyek számodra nem annyira fontosak, de a párodnak igen. Itt van például egy igen sarkalatos probléma: az otthon átrendezése. Ha előtte házasságban vagy másik párkapcsolatban élt a pár egyik tagja, akihez a másik odaköltözik, a költözőben felmerülhet az igény -hiszen minden szinten, területen odaviszi az energiáját,- hogy szeretné, ha idővel lecserélhetné azokat a tárgyakat, bútorokat, amelyekkel a párja korábban az elődjével élt együtt.

Ez a „tisztogatás” a nő részéről sokkal fontosabb, mint a férfiéról. Ezzel persze nem azt állítom, hogy egy férfinak nem fontos de nem csinál belőle csúcsminőségű problémát, amin a végtelenségig lehet kérődzni. A férfi csak akkor érzi meg a nő otthonában és a nőn az „ex bika szagát” és akkor morog az extől kapott tárgyakra és akkor nem akar az ex-szel közös ágyban aludni, ha szerelmes. Ha nem szerelmes, nem tervez hosszú távra  a nővel vagy nem veszi komolyan, akkor nem fogja érdekelni, hogy a nő lakásában, mi van vagy hordja-e az extől kapott gyűrűt.

A férfi terület jelölő, genetikailag kódolva van a birtoklásra. Ha a nő otthonában nem tudja kielégítően kijelölni a területét vagy elköltözik vagy ráveszi a párját, hogy költözzenek új lakásba vagy költözzön hozzá. És akkor jön a nő. A nő, aki mindent átrendez és ezzel sokszor a férfi idegeire megy. A férfi meg a nő idegeit tépázza azzal, amikor kikerekedett szemekkel, bamba hangon megkérdezi: De minek? És valóban nem érti, mit akar a nő. Hiszen őt a korábbi nőktől ott maradt tárgyi és egyéb emlékek, bútor, szőnyeg, az ex választotta függöny nem zavarja. A nőt viszont igen de nem a nőstényszag miatt.  

Miért rendezi át minden nő a férfi otthonát? Először is nem minden nő, csak az a nő, aki szeret. Ha egy nő igazán szeret, akkor rendez. Mégpedig úgy rendez, hogy abban a férfi is jól érezze magát. Nem uralkodásból, nem irányítási vágyból, nem birtoklásból szeretné a közös otthonotokat átalakítani, hanem szeretetből.

A nő új otthont akar teremteni, ami a ti közös otthonotok. Szeretné, ha az együtt, a veled, a nekünk, a miénk érzése járná át a ház minden részét, ahol éltek. Ha körbenéz a nappaliban azt szeretné látni, amit ketten, együtt hoztatok  létre, nem azt, amit te egyedül vagy te egy másik nővel közösen kialakítottál. Nem feltétlenül azért szeretné a falat átfesteni, mert utálja a savanyú sárgát (persze ez is előfordulhat), hanem olyan színt szeretne, ami a kettőjük lelkéből fakad. Még csak nem is olyat, ami kizárólag az övéből és nem is olyat, ami csak a másikéból. Kettőjük szerelmével szeretné a házat átszőni, nemcsak a lelkével, hanem az otthonteremtő, kreatív energiájával is.

Amikor egy férfi szeret, teret ad a nőnek, és amikor egy nő szeret, teret nyit a férfinak. Nem erővel, nem ultimátummal, nem manipulációval, hanem a szívéből áradó mély szerelemmel nyitja meg ezt a teret. A bizalom legősibb, legtisztább terét, amelybe a férfi bármikor önként, minden erőltetés nélkül örömmel belép.

A nő a biztonság és bizalom iránti elköteleződése szent, és ha a férfi ezt a teret beszennyezi, az olyan, mintha leigázta volna a nőben az embert is. Egy nő gyakran megbocsájt a férfinak, aki megalázza vagy érvényteleníti őt, mint nőt, de soha nem fog megbocsájtani, ha a férfi, akit a társának hitt, az emberi méltóságát is beszennyezi. 

Egy nő, aki szeret és érzi, hogy szeretve van lelket ad a háznak. Szeretete tapinthatóvá válik a térben, a tárgyakban. A férfi, aki szereti a nőt, és aki nem félelemből, szükségből vagy hiányból kapcsolódik hozzá, teret ad a nő lelkének, hogy borítson be mindent azzal az édes, bódító illatával, ami csakis egy szerelmes nő lelkéből képes áradni. 

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…