Szeretném, ha tudnád, hogy soha nem kell harcolnod azért, hogy szeressenek. Mert ahol harcra kényszerítenek az érzéseid, ott nem vagy biztonságban. Aki harcol fél és aki mellett a szorongásnak egyetlen apró szikrája is felizzik benned, ott  soha nem a békét és a nyugalmat fogod megtapasztalni. 

Az élet csak látszatra nem igazságos. Elég, ha annyit tudsz, hogy a világban minden pontos és jól időzített rendben zajlik. Végül mindenki megkapja azt, amit megteremtett magának érzések, szavak, és tettek által. Ez lesz, amit megérdemel. Azt kapja és úgy, amennyire képes volt megvalósulni. Nem egy emberöltő alatt, mert az élet ennél több. Sokkal több annál, mint amit valaha is mertél gondolni róla.  

Van úgy, hogy valaki, aki sokszor cselekedet helytelenül vagy titokban szörnyű dolgokat tett, most épp boldog. Azt látod, mintha az lenne, de lehetséges, hogy mindez azért történik, mert épp a büntetésére készül, csak ő ezt még nem tudja. Azt hiszi révbe ért és minden bűnét elfelejtették, jóváírták. De nem így van. Az élet nem felejt és van úgy, hogy valakit azért húznak nagyon magasra, mert onnan nagyobbat tud zuhanni majd a mélybe. 

A büntetés avatatlan szemeknek olykor láthatatlan és valójában nem büntetés, csak a tettek következménye. Mert semmi nem marad következmények nélkül. Még az se, amit nem tettél meg, amit nem mondtál ki, vagy amit elfojtottál, elástál mélyen magadban. Nem akkor következik be, amikor várod és nem úgy, ahogyan várod és gyakran megesik, hogy nem abban a leszületésben történik, hanem egy másik testben, máshol, más időben de megtörténik.

Nincs értelme semmilyen irigységnek, mert sose tudhatod, hogy ki és miért él boldogan és bőségben. Nem tudhatod, hogy épp milyen fájdalmas bukást készít elő számára a Sors, amit ő választott, ő kért, ő hívott be az életébe, amikor megtette mindazt, amit sose lett volna szabad véghez vinnie.

Hamvas azt írja, A titkos jegyzőkönyvben: “Az életet nem lehet más elől elélni. Az élet abban az arányban gazdagszik, amilyen arányban elszórják. Az élet logikája paradox.” Értelmetlen minden olyan időtöltés, amely a másik bukására várakozik, mert szeretné látni, hogy mindazért a fájdalomért, amit okozott megbűnhődik. Amikor az ember közvetlenül és önkényesen bíráskodik, akkor pontosan olyan bűnt vesz magára, mint amit ellene elkövettek. A következmény nem marad el. Elég ha ezt tudod. Ne akard mindenáron látni vagy részese lenni annak, ahogyan megtörténik. Sok esetben ez nem segítene rajtad, csak megakasztana azon az úton, amelyen épp jársz.

Irányítsd szelíden a tekinteted mindig saját magadra. Ne azt figyeld, hogy a másikkal, mi van. Az életed áradó folyó, hagyd hát áradni és ne azzal foglalkozz, hogy valaki, valamit épp érdemtelenül birtokol. Mert minden romboló érzés, ami partot ér a lelkedben, téged fog deformálni, nem őt, aki azt se tudja, hogy te tudod a titkait mind, amit épp a boldogság látszata mögé próbál elrejteni. 

Szeretném, ha tudnád, hogy soha semmit nem KELL! Minden egy lehetőség, egy forma, egy nézőpont, amit megtapasztalhatsz. De nem azért, mert KELL, hanem azért, mert esélyt adsz magadnak. Nem abból fogsz tanulni, amit elhibáztál, hanem az lesz a hiba, amiből nem tanultál semmit!

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…