Figyelj csak, szeretnék valamit elmondani. Az én valóságomban nincs benne az, amit te gondolsz rólam. Se a jó, se a rossz véleményed nem tartozik hozzám. Az a tiéd. Neked kell gondoznod, átalakítanod vagy elengedned.

Az én valóságom soha nem lehet a tiéd és a te valóságod az enyém, de ítélkezés nélkül megengedhetjük, hogy azt a valóságot éljük, amire épp képesek vagyunk.

A valóságomban mindig az tükröződik, ami belőlem fakad. Az elmémből, a tudatomból, a lelkemből, a szívemből és az érintésemből. Abból, ahogyan rád nézek. A szemeimben mindent láthatsz. Akár hallhatod is mindazt, amit érzek de nem mondom ki.

Tudod, mit gondolok? Ha lesz elég bizalmunk a saját valóságunkba alámerülni, lesz bátorságunk egymás a valóságához is.

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…