A cikkből készült videó is, amit a közösségi média különböző felületein is meg tudsz hallgatni.

Itt: TikTok Insta Facebook

Trend lett bölcselkedő gondolatokat írni, sőt egyáltalán írni divatos és menő. Non-stop fotózni és videózni. Mindent. Ma mindenki ír és fotót készít vagy videóval kiragad a valóságból egy-két pillanatot. Én is. De nálam ez nem divat, én ezt művelem 1984. óta, akkor voltam 14 éves.

Még nem volt Facebook, Insta, TikTok. Semmi nem volt, csak a vegytiszta valóság már akkor csináltam magam köré egy arckönyvet. Barátokból, szerelemből, örömből, bánatból, mindenből, amit átéltem és megéltem. Verseket, színdarabokat írtam, szavaltam, naplót vezettem és később a ma már retrónak számító analóg Olympus gépemmel fotóztam mindent, ami megérintett. Léteztem a való életben, nem is volt más opció.

Ebben a megosztásban és nyitottságban élek 41 éve. Nekem ez nem egy trendi hóbort. Az énképem, a személyiségem szerves része a megosztás. Azt írom meg, ami megérint, ami izzítja bennem az alkotás tápláló tüzét. Így éltem azelőtt is, mielőtt divat lett volna. Most más a forma, de az írás szenvedélye és a gondolataim, érzéseim megosztásának igénye semmit sem változott. Üzeneteket, inspirációkat adok át. Most ezt, amit éppen olvasol. Ezért vagyok jelen a közösségi médiában. Olykor engem is magával ránt a digitális örvény, de igyekszem tudatosan jelen lenni és figyelni a képernyő független valóságra. Mindannyian a mátrix lakói vagyunk, de az korántsem mindegy, hogyan létezünk benne. Mit választunk, mire mondunk igent, minek adunk teret, figyelmet, azaz energiát.

Neked mi a mentséged, amikor órákat töltesz virtuális révületben és közben a saját életedből kivonod magad? Kinek az életét éled ilyenkor?

Ülsz a szobád elsötétített sarkában és onnan lesed, hallgatod, másolod a világot, a nőket, a férfiakat, a politikai, társadalmi, vallási értékrendet. A zenét, a filmet, a szexet, a barátságot. Az élet látszatát másolod, tanulod az élet helyett.

A XXI. század legfélelmetesebb addikciója nem a drog, hanem a virtuális valóság. A valóság átszínezett változata, ahol minden tökéletes és élethű.
Az élet tökéletlenségének értéke kezd halványodni és vele minden, amiben valódi mosoly, érintés, szeretés, izgalom, csend, vágy és nyugalom van. Hiba lett a természetesség. Mindent, ami ferde, fura, foltos, nem szimmetrikus, vagyis kilóg az egyenvilág mértani pontosságából mániákusan ki akarunk javítani. Azért, hogy befogadjon minket egy olyan valóság, ami nem is létezik. Nem vagyunk értékesek ősz hajjal, ráncosan, ferde fogakkal, túlsúllyal, keskeny szájjal, görbe lábbakkal, sok gyerekkel vagy épp meddőn és lassan már semmivel, ami természetesen, születésünktől fogva a miénk.

A szégyen új fajtája lett szabadkozni azért, aki vagyok, ahogyan megszülettem vagy amit az öregedés tett velem. Minden ellen, ami természetes és ebből adódóan nem lehet soha tökéletes. Békét, szerelmet, gazdagságot, egészséget akarunk. Azonnal, instant módon, tanulás, tapasztalás, szenvedés és csalódás nélkül.

Egy mértanilag szerkesztett virtuális valóságban talán létezik olyan, hogy 10 gyémántért kaphatsz 10 új életet. De a valóság csodája éppen az, hogy minden leszületésben egyetlen életet kapsz és nem emlékszel a korábbiakra.

Ha a tudatosságot választod, az önálló gondolkodást, a szabad akaratot és az ítélkezésmentes választást, akkor esélyt adsz magadnak arra, hogy te irányítsd az életed legnagyobb részét. Lehetőséget, hogy minden reggel megírd az alap programot, átvedd az irányítást a törlés és az újratervezés gombok felett. Azért, hogy ne a külső körülmények, történések és mások aktuális hangulata határozza meg azt, hogyan érezd magad és mennyi örömöt leszel képes befogadni. Te döntöd el, minek adsz energiát, teret, figyelmet. Nem másoktól várod el, hogy kijelöljék az értéked és értékrended.

A tudatos életrendben lassan megszűnik a vágy a robot pilóta üzemmód aktiválására és minden trash tartalomra, ami lebutít, manipulál és irányíthatóvá tesz. Elkezdesz kezdeményező cselekvésekben létezni, tettekre váltod az érzést, a gondolatot, hallgatsz az intuícióidra, megéled minden érzésedet és tudod, hogy te vagy a saját életed játékmestere. Közben pedig naponta életben tartod az olthatatlan vágyakozást a valóságra, a tökéletlen életre!

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…