A lélek fájdalma egyféleképpen halványodik. Ha átmenetileg, meghatározott időre teret adsz minden rossz érzésnek, amit nem értesz vagy amitől félsz. Ha nem tagadod le, nem fojtod el az érzéseidet. 

Teret kell adni mindennek, ami benned fáj azért, hogy meggyógyulhasson. Teret kell adnod de fontos, hogy nem korlátlan teret és időt. Mert, ha a fájdalmad idejét végteleníted, soha nem nyersz belőle oldást. Nem lesz megértés benned, így megbocsájtás sem és nem érkezik meg a hála sem. 

A fájdalom meghatározott idejű újraélése megértést hoz és gyógyít. Ha viszont ebben az állapotban túl sokáig időzöl, és tudatosan nem állítasz fel időkorlátot, akkor elhatárolod magad a derűtől is és mindentől, ami tiszta, érdek nélküli és örömet adhat és fejlődést hozhat az életedbe.

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…