Avagy a Kelyhek 8-as üzenete.

Az elválás valamitől vagy valakitől mindig szomorú. Ha nem lenne az, azt jelentené, hogy nem volt értékes, igaz és mély. Minden, ami fontos volt fájni fog, ha egyszer véget ér. Nem lehet szenvedésmentessé tenni egyetlen olyan utat sem, ami gyökeres változást hozott az életünkbe.

Cselekvés által formálható minden tapasztalás, ami előrébb visz, megértést ad és bölcsebbé tesz minket. A tett pedig nem más, mint feladása mindannak, ami korábban meghatározta és bekeretezte az életünket.

Feladás de nem a hétköznapi értelemben. Feladni egy felsőbb hatalomnak annyit tesz, hogy miután megtettünk mindent, amit lehetett, megengedjük az erőknek, hogy támogassa a tisztánlátásunkat és tegye elérhetővé azt, amire valójában szükségünk van. Ahelyett, amit nagyon akarunk. A kettő nem minden esetben azonos.

A feladás itt nem akaratgyengeséget jelent, hanem a tudatosságnak egy magasabb szintjét. Amikor a tudás helyett, egészen bizonyosan érezzük, hogy a nehéz terheinket nem kell tovább cipelnünk. Szeretettel és elfogadással napról napra megbarátkozunk az új és még ismeretlen valóságunkkal.

Hasonló cikkek:

A szívünknek Karácsony kell! Mire jó, ha cipeled a haragot? Itt a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben-avagy 45 éves lettem! Temető helyett emlékek erdeje Aki önmagából tart esernyőt a lelke fölé…