Mindenki

Mindenki

Mindenki különleges szeretne lenni vagy legalábbis azt gondolni, hogy az. Azt érezni, hogy más nem olyan, mint ő, de valamiben mégis hasonló, hogy érezze, tudja és lássa mindazt, ami benne van. Senki nem akar egyedül lenni, mégis mindenki egyedül lesz élete sorsfordító szakaszaiban.

Mindenki azt gondolja, hogy vele ez soha nem történhet meg, aztán megtörténik. Ő így soha nem tenne, aztán megteszi. Kimondja, hogy soha, aztán megteszi a „sohát”, mert ami megtörtént vele, végbement benne azt nem lehet végleg kiirtani, semmissé tenni.

Mindenki hiszi, hogy az örökké létezik és azután mindenki megtesz mindent azért, hogy az örökké ne létezhessen.

Mindenki azt hiszi, hogy érett és bölcs, mert felnőtt és jobban tud mindent, mint egy fiatalabb. De nem kell mindig mindent jobban tudni. Bátrabban és őszintébben cselekedni sosem életkor kérdése.

Mindenki hűségre vágyik, azután ő is hűtlen lesz máshol, másvalamiben, másvalakihez egyszer vagy többször is.

Mindenkinek fáj, ha ítélkeznek felette, azután ő is elítél másokat.

Mindenki vágyik a boldogságra és közben senki sem tudja, hogy mire van igazán szüksége. Valaki más álmát alussza, valaki más álmait álmodja és amikor felébred ebből a révületből, azt érzi mindenki átverte és becsapta. De sosem panaszkodik a saját vakságára vagy tudatlanságára.

Mindenki társat keres, azután akarva vagy akaratlan, de mindent megtesz, hogy elűzze, kiábrándítsa azt, akire annyira vágyott.

Mindenki mástól vár valamit. Mást okol valamiért, mást hibáztat. Azután felháborodik, ha tőle is várnak valamit és hibáztatják valamiért.

Mindenki egyszerre tökéletlen és tökéletes. Mindenki minden. Nincs kivétel. Jobban fogod magad érezni a világban, ha ezt megérted és belátod, hogy szükséged van az élet teljességének a feltételek nélküli elfogadására ahhoz, hogy egyensúlyban és békében élj.

Oszd meg a cikket