Látni akarom a mosolyodat!

Látni akarom a mosolyodat!

Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.”/Anthony de Mello/

 

-Ha most hármat kívánhatnál, mi lenne az?

-Nem kívánnék hármat…

-Miért?

-Azt hiszem, egy valami Read more

Tovább

Miért tartod még életben?

Miért tartod még életben?

Elmúlt az ünnep, a fenyőillat is elszállt. A sütemények, húsos káposzták és pástétomok elfogytak. A tűlevelek kiszáradtak. Csak a karácsonyfa szalma és gömbdíszei emlékeztek a ragyogásra. Délidő volt de akár este is lehetett volna olyan sűrű hófelhők borították Read more

Tovább

A szeretet nem evidencia…

A harmadik őszben jártunk, mióta először találkoztunk. Már része volt az életemnek, akár a változás, amelyet elindított vagy amelyet elindítottam magamban. Egyszer majd erre is választ kapok, lecsendesednek a miértek a lelkemben. Miért jött Prométheusz? Mi dolga volt az Read more

Tovább

Égenjáró

Égenjáró

Ősz volt. Pirosló, barnás és aranysárga ragyogásban úszott az erdő. Zizegett a lábunk alatt az avar, ahogy haladtunk visszafelé a házhoz. Már reggel óta úton voltunk mégsem éreztem erőtlennek magam. Prométheusz közelében sosem voltam fáradt. Erős energiákkal tudott feltölteni Read more

Tovább

Az egyensúly létrejön mindig

Aznap nagyon szomorú voltam de tudtam, hogy várt rám, ezért elmentem hozzá. Kivételesen nem volt kedvem Prométheuszt meglátogatni de méltatlan lett volna a kapcsolatunkhoz, hogy tudtam, hogy vár és mégsem megyek. Nem akartam, hogy hiába várjon. Látta rajtam, hogy Read more

Tovább

Fénycsiga

Fénycsiga

Kora nyári délelőtt volt. Mentem fel az erdőbe, a patak mentén, amit annyira szerettem. Prométheusz várt és a háza is. Nem lehetett külön választani házától, ahogyan a teáitól sem. Bár lehet, hogy csak azt hittem, hogy teát ittam és Read more

Tovább

A te utad, a te félelmed, nem bízhatod másra

A te utad, a te félelmed, nem bízhatod másra

Rám nézett azzal az erőteljesen szikrázó és gyógyító tekintetével, amiben ezúttal némi sürgetést is éreztem, és azt mondta.

– A te utad, a te félelmed, nem bízhatod másra!

/Alexi Zaitsev: June murmur/

Tovább

Forrásod újraépítő ereje…

Aznap csak hallgattam és ittam minden szavát, akár a teát, amit mindig főzött nekem, amikor nála jártam.

– Előfordulhat, hogy a nehézségek és gyötrődések sokkal több áldást hoznak Neked, mint az örömeid. Egyszerűen éretté teszik az életedet; végleg elhagyod Read more

Tovább

A mai napon…

Bent borovi fenyőillat és pislákoló gyertyafény lebegett. Kint épp havazni kezdett. Szépen, lassan változott át a táj éppúgy, ahogyan az alkonyat homálya megérkezett. Mindkettőnket megérintett a pillanat egyszeri és ismételhetetlen varázsa. Csak a csend létezett, a mi csendünk Read more

Tovább

Először a házában

Először a házában

– Sose félj attól, hogy elhagyd a kényelmi zónád!- mondta a Mester – De ha kilépek onnan, nem tudom, mire készüljek, nem tudom, mi lesz…- válaszoltam bizonytalanul A Mester elmosolyodott. – Ott kezdődik az élet, amikor nem tudod, mi Read more

Tovább

Az oldal kiemelt tartalmait szerzői jog védi. A kiemelt tartalom bármilyen formájú újra
közlése szerzői díjhoz kötött. A szerzői jog és a szerzői díjak figyelmen kívül hagyása
jogi következményekkel jár.

Bővebben a szerzői jogokról