Csigaház

Akikkel összeér a Sorsom

Legyen bármilyen apró segítség, tett, fejlődés, amit véghez vittél, legyél magadra büszke. Arra, amit megvalósítottál, elértél, amin átküzdötted magad, mert ez nem nagyképűség, hanem hit. Mégpedig a legerősebb. Hit és bizalom. Bizalom, az önmagad legmélyén lévő örök gyermeki magban. Mélységes tisztelete a saját erődnek. Aki ezt másképp látja, az nem érti, nem érzi még, mit jelent igazán megbecsülni valamit. Önmagát elsőnek. Mert, aki magát lehúzza, az nem lesz képes másokat sem reptetni, ítélkezés nélkül megérteni. Soha ne hagyd, hogy gyengítsen valaki, aki még nem érte el, hogy tisztelje és szeresse saját gyengeségeit és békével elfogadja a problémákkal és feladatokkal terhelt életét. Úgy igazán, mélyről jövően. Nemcsak a felszínt borzolva és megoldás híján, folyamatosan viccet csinálva abból a sok probléma gubancból, amit képtelen kibogozni. Aki az erőt, a hitet és az érzékenységet összetéveszti a nagyképű, egocentrikus magatartással az valószínű még sosem volt helyesen büszke saját magára. Sosem vette még komolyan azt az embert, akivé válhatna és azért nem, mert azt az embert sem becsüli, akit éppen képvisel.

Sok évvel ezelőtt és sok éven keresztül jómagam is olyan ember voltam, aki nem hitt eléggé a saját mélységeiben és a saját erejében. Kicsit hittem és rövidebb időszakokra talán jobban is de ez kevés, ma már tudom. Azután elindultam egy másik úton és ahogyan változtam, úgy változott körülöttem minden, és ma már igazán büszke vagyok magamra. Akiket ez irritál, akiknek ez sok, akiknek ez túl harsány, azok elkerülnek. Nem keresik a társaságomat, így sohasem fog összeérni a Sorsunk, és ezért hálás vagyok, mint ahogyan azért is, akikkel végül összeér.

 

 

Fotó:Molnár Péter