Ha nincs benned elég erő, hogy tartásod, hited legyen, ne várd el, hogy mások meglássák azt, ami szerethető és tisztelhető benned. Mi adhat tartást? Az őszinte szó, mindenképpen. Véleményed, világnézeted, politikai hovatartozásod,vallásod állandósága, hogy amit ma képviselsz, azt másnap nem változtatod meg. Harcaid lengőhídján persze előfordulhat, hogy néha bizonytalan vagy és félsz lenézni a mélybe. Meg is inoghatsz, port is szórhat a szemed közé a szél, ködben is járhatsz, de végül vissza kell nyerned a tartásod. A gyökereket kitépni nem lehet, csak elsorvasztani. De miért is tennél ilyet? Miért változtatnád át azt, ami élő, halottá vagy tetszhalottá?

Nem lehet semmilyen olyan érzelemnek létjogosultsága, hatalma, aminek joga lehetne méltatlan helyzetben tartani, és mindegy mióta vagy ilyen helyzetben, fél éve vagy húsz éve. Az idő nem számít, sohasem lehet késő, hogy kiszabadulj, mert ami méltatlan, az bezár és fogva tart. Berendel valami alá vagy mögé, de sohasem egyenrangú félként valami mellé. Ilyen helyzetben sohasem lehetsz felvállalható se magadnak se másnak. Méltatlan helyzetben sohasem lehetsz szabad. Amikor hezitálsz és nem tudsz dönteni, mert hagyod, hogy az áramok, hullámok dobáljanak, akkor mindig tedd fel magadnak a kérdést. Méltó hozzám ez a helyzet? Mert ha elveszted a méltóságodat, legyen az munkában, barátságban vagy szerelemben, akkor előbb-utóbb önmagadat is elveszted. 

Méltatlan hozzáállás, ha nem táplálod azt, aki lehetnél.

fShare

Tweet