Ülünk a tompa lámpafényben, későre jár már. Most érkeztünk, eszünkben sincs aludni. A szívünkben „kis rőzse dalok” égnek és jól érezzük magunkat. Koccintunk. Majd újra koccintunk. Száll a füst, jóféle pálinka tüzeli a torkunkat és beborít a boldog lélekfény. Az egyszerűség nagyszerűségének diadalívében ücsörgünk. Előttünk egy tollas kalap, egy dolmányos varjú ketrece, ami hála Istennek üres. A rácsokon lóg egy etető csipesz, benne faágak, egy varjú rabságban töltött életének titkai....kész művészi installáció. A falon egy 70-es évekbeli magnós rádió teszi a szépet nagyi bevásárló cekkerének egy méltán büszke hajómentő eszköz társaságában.

A legnagyobb szerelem ez, egy remekbe szabott emlék-parádén. Aztán itt feszít a polcon egy másik rádió is sokkal korábbról, talán a rádiózás hőskorából, tetején egy mákdaráló ül; Pom Pom és Picur. Az embernek mosolyogni támad kedve. Na,és itt van békés rejtekhelyén a vitorlás. Páratlan darab. Valósága-akár a lét- megkérdőjelezhetetlen, evidens. Egyébként is, ha tágítjuk az elménk és az Univerzum magasabb rezgésének szintjére emeljük a gondolatainkat, minden fénybe kerül. Heidegger óta tudjuk, hogy a lét magától értetődő fogalom. A „nemléttel” most nem foglalkozom, mert az egy másik nap, másik zöngéje. Most a létezés édes semmiségeiről írok, amelyek egyszerre nélkülözhetőek és nélkülözhetetlenek is. Mindannyian őrzünk olyan régi darabokat, amelyeket- ahogy szokták mondani- nincs szívünk kidobni. Mert szíve a jó embernek csak a gyűjtögetéshez van. Felhalmozunk.

Szívünk van a boldog halmozásra. Halmot s almot építünk minden édes kis semmiségnek, ami valaha fontos volt nekünk. Többek között az a nagyszerű itt a Bárkában, hogy a visszajáró vendégek találtak egy biztos helyet, ahol elrejthetik újabb 20 évre a szívüket.  Igazából szíveket hoznak, nem tárgyakat. A Bárka az egyetlen hely Gemencen,ahol a házigazda édes semmiségei: szívek. És ha egy nyári éjszakán elég nagy a csend, hallani is lehet melyik, hogyan és mennyit dobban. Némelyik még dalolni is képes. Csuda egy gyűjtemény ez! 

Az édes kis semmiségek fűszerek, a lélek fűszerei. Ha ezeket egy napon elvinné az ár, nagy lenne az üresség és a hiány, mert hiány akkor van, amikor nem pótolható mással az, ami hiányzik. A teljesség, hogy minden, ami fontos, egy helyen s egy időben legyen velünk, mellettünk, bennünk- létkérdés.

fShare

Tweet