Nem szeretem sem a skatulyákat, sem a kategóriákat de az is igaz, hogy az életünk, ezek teljes hiányában olykor zűrzavaros lenne. Az embereket, eseményeket, tárgyakat, érzéseket és sok minden mást akaratlanul is kategóriákba rendezünk. Rangsorolunk. Választunk. Naponta, hetente, havonta. Fontossági sorrendet állítunk és összehasonlításokat végzünk. Értékeljük mire és kire szánunk több vagy kevesebb időt. Dolgaink öntudatlan összemérésével meghatározzuk, mire van szükségünk és mire nincs. Az az ember, aki rendben van önmagával és azon az úton halad az élete, ami az övé, olyanok veszik körül, akik támogatják a fejlődését, az az ember tud nemet mondani.

Ez az első, ami a szellemi, lelki érettség egyik legszembetűnőbb mércéje, hogy nem fél nemet mondani. A másik, a harag és a düh érzése, ami semmi esetre sem tévesztendő össze a szenvedéllyel! Fejlettséged szintjét ott tudod a legjobban lemérni, hogy mi és mennyire tud feldühíteni. Tudatosan figyeld meg, melyek azok a történések, emberi tulajdonságok, amelyek kiborítanak annyira, hogy elveszted a józan ítélőképességedet és vagdalkozol, durva megjegyzéseket teszel és szándékosan, tettel vagy szavakkal bántod azt, aki vélt vagy valós kárt okozott neked.

Az embert mindig az dühíti fel a legjobban, amit saját magában még nem tett rendbe.

Ez persze nem azt jelenti, hogy aki leszámolt a démonjaival az soha nem dühös. Dehogynem, csak másképpen. Abban már nincs eszeveszett, bántó indulat. Ráébredés van, tudatos figyelem és harmónia. A fekete több ezer árnyalatával amúgy sem lehet végleg leszámolni; hiszen mindig újabb és újabb feladatokat ad. Viszont ha képes vagy fejlődni és önmagad legjobb részéhez egyre közelebb kerülni -ahogy a köznyelv is mondja- nem fogsz megijedni a saját árnyékodtól és kritikus helyzetben is békés és nyugodt tudsz maradni.

Ilyenkor az történik, hogy kiveszed magad abból a szituációból ami épp felbosszantott, ezzel máris hátrább léptél és távolról, személyes érzelmek nélkül tudsz a problémádra nézni. Ez másfajta figyelem, mint amikor benne fortyogsz a levesedben. Képes leszel helyesen elemezni a helyzetet amiben már nem te vagy a főszereplő. Ezt fogalmaztam meg úgy néhány évvel ezelőtt, hogy lásd magad, mint idegent! Meg fogsz lepődni, milyen felfedezéseket lehet így tenni önmagadról. Azokban a pillanatokban, amikor erre képes vagy azonnal elszáll belőled a harag, az indulat energiáját ugyanis másfelé irányítod és így már nem tud lehúzni sem téged sem pedig azt, akinek szántad.

A harag: hínár, rád tekeredik és kizárólag lefelé képes rántani és amíg mérges vagy addig fogva is tart. A magyar nyelv izgalma, csodája, szépsége mindig rabul ejt; ha mérges vagy, akkor méreg van benned. Ha többször vagy mérges és állandósul ez az állapot, akkor mérgezetté teszed magad. Te, egyes egyedül teszed ezt magaddal, nem más! Mérgezett lélekkel pedig nem lehet fejlődni. Hínárembernek lenni épp annyi energiába kerül, mint szivárványt festeni a saját és a téged körülvevő emberek feje fölé. Te döntöd el, hogy lefelé húzod-e magad és másokat vagy emelsz. Az energia benned van és te döntöd el, mire használod fel. Okozhatnak bosszúságot mások és valószínűleg többször is előfordul életed során, hogy feldühítenek de nem mindegy, milyen érettségi szinten és hogyan fogadod ezt. Felhasználod arra, hogy tapasztalj, fejlődj vagy megelégszel azzal, hogy időről időre minden értelem nélkül kiveted magadra és ezzel a hozzád közelebb állókra is kártékony hínár lasszódat.

Benned van mindkét lehetőség, te döntesz, hogy melyiknek adsz nagyobb teret. Személyes tapasztalatom, hogy nincs annál felszabadítóbb és békésebb érzés, mint amikor elkezded rendbe tenni hiányosságaidat. Csökken benned a méreg és egyre ritkábban gerjedsz hirtelen haragra. Tisztulsz és könnyű leszel. Ha folyamatosan dolgozol a személyes fejlődéseden, egyre kevésbe fog felbosszantani mások számodra ellenszenves viselkedése, mert rájössz, hogy amivel már nincs dolgod, amit rendeztél magadban, mint pl. kisebbségi érzés, hazugság, hűtlenség, manipulálás, féltékenység, bizalmatlanság, türelmetlenség, önsanyargatás, az már nem fog bosszantani, mert nem hagytál magadban számára életképes teret, amiben levegőhöz jutna.

Ha például önértékelési zavarokkal küzdesz, azonnal indulatos leszel, ha valaki kritikusan értékeli a tetteid de néha egy jó szándékkal feltett kérdés is lavinát indíthat el, amíg benned zűrzavar van. Ha már rendbe tetted ezt a területet, semmilyen negatív értékelés nem tud felbosszantani, ami az értékeidre vonatkozik. És így van ez a többi területtel is. Ennek az önfejlesztési folyamatnak szinte sosincs vége. Mindig tanulók vagyunk, ameddig élünk. A különbség abban rejlik, hogy ki melyik fejlettségi szinten tart. Sose nézzünk le senki azért, mert még nem tart ott, ahol mi és sose irigyeljünk senkit azért, mert előrébb jár nálunk. Mindenkinek saját, személyre szabott útja van, saját kudarc és siker történettel. Tisztelettel és alázattal viszonyuljunk önmagunk és mások szenvedés és siker történetéhez.

Senki sem különb a másiknál, csak a létra más-más fokán állunk. Az önmagunkon való munkát soha nem lehet abbahagyni; a befektetett erőfeszítések függvényében állhatunk a létra legalsó és felsőbb fokán is. Rosszabb esetben az is megtörténhet, hogy időrendben előbb voltunk fent, mint lent. Törekedjünk arra, hogy ne ugráljunk össze-vissza azon a lajtorján, hanem haladjunk fokról fokra egyre feljebb. A hitelesség érték.Tartást és szelíd erőt ad. Olyan erőt, amely alkalmassá tesz minket az életfaladataink megoldására.

Fotó:Molnár Péter

fShare

Tweet