Csigaház
Meggyes fagyi, délutáni lounge, kávé jegesen...beneveztem egy blogversenyre...
Arra gondolok, hogy kinek, mikor lehet fontos egy győzelem. Bármilyen. Egyáltalán, mit jelent győzni és ellentéte-e a veszteség vagy valami más lehet a fonákja. A győzelem az egodnak kell, ez nem vitás. A lelkednek, ha erős és stabil, nincs szüksége a győzelemre. A lélek nem a győzelemből meríti az erejét., hanem a szeretet eszenciájából. Az egod viszont csakis a sikerből tudja lemérni, hogy mennyit ér. Ha nem figyelsz, azt hiszed az ego győzelme a te sikered. Mert ha még nem vagy elég bölcs és érett, állandó sikerre, elismerésre szomjazol. Aki nem él, csak bizonyítja, hogy él, az mindig sikerrel akar bizonyítani. Mert mást nem ismer. Pedig a dicsőség fontosabb. Rétegenként építi fel a szellemed, teljes önvalód az alapoktól kezdve és amit a végén jutalmul ad, az Te magad leszel, aki szelíd megértéssel és hűséggel kivívtad, hogy a fényben ragyogj. Hamvas Béla az „Unicornisban” erről így ír.
„ A siker a kivétel dolga. A tehetségé. Mutatvány, cirkusz, rekord, teljesítmény, egyéniség, különlegesség. A dicsőség a világosság, az egyetemesség, az értelem, az egészség, az igazság dolga. A siker a legkisebb, a dicsőség a legnagyobb ellenállás irányában fekszik. A siker helye az utca, a dicsőség helye szívednek titkos kamrája.”
Tizenkilenc éves voltam, amikor először ezzel a gondolattal találkoztam. Azóta bennem kering. Mára, a mantrám lett. Élni szeretnék és nem önvédelemből, nem önfeladásból. Élni de nem mások elvárásainak torz tükrében. Találkozásokat, emberi érintéseket, simogató szavakat, szenvedélyes táncokat szeretnék. Az együtt, az odaadás, és egy egység élményét megélni, átélni. Önmagam tudatos, egyben mámoros, katartikus létezésének megtapasztalását szeretném. Nekem ez a győzelem. Nem a másik leigázását, a másik fölé emelkedést jelenti, hanem a kézen fogva élmény folyamatos átélését.
Erre a blogversenyre is azért neveztem be, hogy részese legyek egy mentálisan, szellemileg, kreativitásban és lélekben erősödő csapatnak. Így indulok holnap el, ebben az örömben. A szüntelen vedlésben újra meg újra újszülötté válsz, ez a győzelem. Amely képessé tesz, hogy éjféltől reggelig és aztán reggeltől éjfélig épp annyit változz, ami előrébb visz. Önfeladás nélkül válsz alkalmassá az adás, az odaadás, a magadban és a másikban való elmerülés, az elfogadás és megértés misztériumára.
