Leültünk a Bazilika lépcsőjére és kinyitottunk egy üveg Rosét. Deres volt az üveg, jól esett a meleg nyári estén hozzáérni a bőrömmel. Öblös pohárból ittunk, mert az ember lánya legyen stílusos, akárhol is van, lépcsőn ülve is. Vittünk egy kis sajtot és gyümölcsöt is, mert az járt ehhez a hangulathoz. Kellemesen fújt a szél. Jól éreztük magunkat. Teljes volt a pillanat, nem hiányzott belőle semmi. Miután lenyelte az első kortyot, felém fordult és azt kérdezte.

- Mi az, amit elsősorban szeretnél megkapni egy férfitől?

Jó kérdés, gondoltam....egy nő már egészen fiatalon képes komoly elvárás listát összeírni magának, arról, milyen az ideális férfi, nem is gondolva arra, ő mit adhat egy férfinak.

Már abban a korban voltunk mindketten, amikor a listánkat rég elvitte egy palackposta, és elvárásaink sem voltak. Kortyoltam egyet. A hűs bor szerelmesen simult a torkomhoz. Éreztem, hogy barátnőm, csak egyetlen mondatot vár, és azért engem kérdez, mert tudja, hogy kerülöm a közhelyeket és a sablonokat. Újra ittam a borból és azt éreztem, hogy legszívesebben leönteném vele az egész testem és mezítláb táncra perdülnék a lépcsőn.

- Azt szeretném, hogy ne fáradjon el szeretni!

fShare

Tweet