Csigaház

Lelkemben a szél, egy hűvös, tavaszi napon...

Hajam borzolta, szempillám billegtette és tenyerembe repített egy virágszirmot. Becsuktam a szemem és belélegeztem az illatát. Így éreztem, hallgattam a szelet, és közben eszembe jutott az a gondolat, hogy mire is jó a szél? Racionálisan, földrajzi szempontból, és allegorikus értelemben. Mert engem a tudományos, érveken alapuló, konkrét magyarázatok mellett mindig is nagyon érdekelt az, mi van a dolgok, történések, állapotok, események, jelenségek első jelentéstartalma mögött megbúvó többi réteggel.

Úgy gondolom, a lényeg sok esetben nincs szem előtt, de azért ott van. Értő szem, értő lélek érzi, azután látja is.

A szél, a nap, az eső, a fák, a virágok, a dombok, a völgyek, a patakok, a tavak, az évszakok, az időjárás hatnak ránk, befolyásolják, alakítják a szemléletmódunkat, gondolkodásunkat. Lét-érzeteinket finomítják, fejlesztik, áramoltatják. Segítenek megfelelően használni az intuitív energiánkat. Ha megértjük fontosságát annak, hogy mit jelent a jelenben lenni. Értékelni, hálásnak lenni, azért is, ami látszólag kellemetlen. (Mint például egy szeles, viharos vagy esős nap.) Valóságosan látni, észrevenni. Ráébredni, és segítőnek hívni a természetet a zűrös, homályos, hitrendszereink hálójába akadt gondolataink tisztítására. A város kivétel nélkül mindenkit beszennyez. Együtt lélegezni a természettel azonban mindig tisztít. Új nézőpontot ad és áthelyezi a fókuszt. Oldja a szorongást és segít a lényeglátásban. A szél tisztító, szállító, ezzel együtt hírvivő, frissítő energia. Nemcsak a hajunkat, a lelkünket is képes összeborzolni, átrendezni.

A szél néhány jótékony hatása a természetben.

 

  • segít beporozni a virágokat

  • hűsítő hatású

  • szétszórja a növények magját

  • elszállítja a felhőket, csapadékot szárazabb területekre

  • segít a víz gyors párologtatásában

  • a légmozgással kicseréli, ezáltal tisztítja a levegőt a városokban és a természetben egyaránt

  • felszínformáló ereje van

  • a szélenergia felhasználása áram helyett

 

Káros hatásai.

 

  • talajpusztító

  • viharos ereje veszélyes, rombol, károkat okoz

  • hatására a homokverés ártalmas a növényekre

  • uralkodó szélirány kárt tesz a talajban, növényzetben

 

Hogyan képes a szél hatni a lelkedre?

Valamennyire hasonlóképpen, mint ahogyan a természeti környezetre. Egy fél óra séta a szélben mindig jól hat a kusza gondolatokra. Ha máshogy nem, legalább úgy, hogy addig is a szélre figyelünk, és nem a fejünkben előre legyártott képleteket és dialógusokat mantrázzuk. Kitisztítja a fejünket és új, friss energiákkal porozza be a lelkünket. Ha nagyon fáj, éget valami belülről, akkor nyugtatja és hidratálja az elménket. Új nézőpontot adhat. Ha valamit régóta meg kellene tennünk de nem tesszük és több órát szélben vagyunk, (de elég az is, ha csupán a gondolatainkban fúj a szél) előbb - utóbb megfájdul a fejünk. Mert a szél, ha nem engeded át magadon, mindig valamilyen fizikai tünettel jelez neked, mint például a fejfájás. A szél minden esetben nyitogatja a lelket, az elmét, alakít, formál, felfrissít, de csakis akkor, ha engeded, hogy kedvére, szabadon áradjon benned. Ha ellenállsz és utálkozol egy szeles napért, mert összeborzolja a frizurádat, vagy azért mert felfújta a szoknyádat vagy éppen homokot szór a szemedbe. De mindegy is, hogy miért utálkozol. A lényeg, ha negatívan fordulsz felé, akkor fájdalmat ad. Mint minden, amivel hadakozol, az áramlás, a megadás, az alázat helyett.

És itt tulajdonképpen elérkeztünk (mondjuk spirituális értelemben) a szél legfőbb tanításához, ez pedig nem más, mint az ALÁZAT.

A szél akkor hat jótékonyan a lelkedre, tudatodra, elmédre, ha meghajolsz végtelen nagysága, ereje, lágysága előtt, és valóságosan befogadod, amit adhat neked.

Mire taníthat egy szeles nap? Mert mi is az alázat? (Nem teológiai értelemben)

 

  • Szabad akaratból, tiszteletből, félelmek és feltétel nélküli szeretetből induló főhajtás

  • Tiszteletnyilvánítás az útnak, amelyben teret engedek a változásnak, az új, a más befogadásának

  • Önmagam átadása a jobb, őszintébb, igazabb, rugalmasabb a „felsőbb én” minőségemnek, amely nem helyez mások fölé

  • Feltételekhez nem kötött, állandó, tapasztalásoktól független bizalom

  • Cselekvő, segítő (és nem versengő) attitűd

  • Türelmes, emlékező figyelem úgy másokra, mint önmagamra

 

Vannak, akik gyakorlatban összetévesztik az alázatos attitűdöt a megalázottal, és ebből a félreértelmezésből adódóan nem is értik azt sem, mit jelent az, ha valaki alázatos. Ami megalázott, az kivétel nélkül mindig szégyennel jár. Értékvesztést okoz. Zavarba ejt. Véletlenül sem egyenértékű az alázattal, mert az alázat minden esetben felfelé vivő energia. A megalázottságon alapuló magatartásban nincs szabad akarat, mindenképpen romboló erőhatás. Személyiségre, helyzetre egyaránt. És minden értelemben. Antropológiailag, szociológiailag, politikailag, társadalmilag, egyszóval az élet valamennyi területén, ahol emberek élnek és kommunikálnak egymással. Az alázat épít, a megalázottság rombol. Ha gyakran hallod azt valakitől, aki régóta konfliktusban áll mással, hogy én aztán nem alázkodom meg neki soha, az is e két fogalom helytelen értelmezéséből adódik.

Széllel kapcsolatos hasonlattal élve. Az alázatos, az a szél, ami épít és termékennyé tesz. A megalázottság pedig a szél a lelkemben, ami pusztít. Szégyenben és félelemben tart. A semmibe visz. A haladásom csak látszólagos, mert mindig ugyanabba a spirálba fúj.

A szélnek, amely alázatra tanít, annak a hátára mindig biztonsággal, bizalommal, szabad akarattal ülök fel. Ezzel a széllel a lelkemben a fél világot és teljes önmagam képes leszek beutazni. Boldogan. Megáldva, megengedve magamban az utat. A változás, az elfogadás, megértés és a tanulás útját.

Mire taníthat egy szeles nap? Például arra, hogy kezdjek el gondolkodni másképp...még a szélről is.

 

Fotó forrása:www.alon.hu