Úgy érzed szomorú, csalódott és fáradt vagy. Minden reggel így kezded a napot, ebben a fullasztó hangulatban. Biztos, hogy ez hozzád tartozik és nem valaki más rezgéseit közvetíted?

Biztos, hogy mindegyik nehéz érzés a tiéd?

Tudsz úgy ezekre a hátráltató érzelmi akadályokra úgy tekinteni, hogy mindez körülötted és nem benned van? Mi változna meg azonnal, ha azt mondanám a szomorúság, amit érzel olyan, akár egy ruha, amit aznap felvettél, de bármikor dönthetsz úgy, hogy leveszed és nem viseled többet.

Néha elég, ha annyit mondasz:

A szomorúság jelen van.

Ezzel tudomásul veszed a létezését, de nem húzod magadra. Nem válsz azonossá vele. Ez az éberség is segíthet abban, hogy legyen szemed, füled az örömre.

Mit választasz? Az öntudatlan bolyongó vagy a cselekvő, önreflexív életet?

Bármelyiket is választod a lélek kitartóan keres egészen addig, amíg a saját vágyaival azonos mámort nem talál. 

Ha mindig a külső körülmények (emberek, helyzetek, érzések, hangulatok) befolyásolnak és irányítanak mindazt csalóka módon magadénak érezheted, amire valójában semmi szükséged, nem hozzád tartozik.

Az éberség tudatosságot hoz, a tudatosság rendszert ad. A rendszer segít sorrendet állítani és súlyozni a feladataid között. Így erősödik napról napra a lélek és fejlődik az önismeret.

A beérett önismeret lehetővé teszi, hogy helyén kezeld a félelmeid, kishitűséged és segít abban is, hogy ne csapd be és ne áltasd magad. A folyamatban türelemmel és lépésről lépésre érdemes haladnod, mert a lélek érését sem lehet sürgetni. Különben összezavarodik és ami kint van, úgy érzékeli, mintha bent lenne és azonosul vele.

…és felkelsz reggel és úgy érzed, hogy szomorú, fáradt és csalódott vagy és önazonos érzésnek gondolod azt, ami valójában nem is hozzád tartozik. Mert valaki más lelkének a tulajdona.

Illusztráció: Tuomas Korpi, Forest spirit

fShare

Tweet