Csigaház

A félelem zavarba jön attól, ha kacér vagyok

Hajnal 5 óra. Tavasz. Madárcsicsergés csendje cseppen az ablakom üvegére. Szimfonikus alázattal áramlik az élet. Ha van rá füled, hogy halljad azt, ami tisztán maradt még. Akadozik is minden, ami lélegzik. Feketén, zavarosan, betegen is, ha csak erre nyílik a szemed.

A fahéj illata kanyarog a habos kávém tetején. Éljen március 15-e, éljen az életünk! Éljen a fahéj illata! Éljen! Éljünk! Ez itt a soron következő tananyag. Mindenkinek. Több ez már, mint feladat. Ez A FELADAT, így csupa nagybetűvel, mert most nem lehet megúszni, hogy részt vegyél benne. A tét a saját porlepte életed. Közösséget kell vállalnod velem, velünk, nekünk! Kell egy részletes, boldog terv, szerelmes cselekvések, a dal, a nyitott szív. A lelked is, Istenem, de nagyon kell a kávémba is!

Mindig van idő másra, mint a szeretet, de az az idő fájni és rettegni tanít. Közömbössé, kívülállóvá tesz. Ha ezt választod.

Madárénekből és a szívemből készítek neked egy könnyű sálat. Ugye érzed, mennyire más ez a reggel! Olyan, mint egy ima. Beleénekeltelek az Univerzum egyik hétköznapi zsoltárába.

Kanyarog, tekeredik rajtad a sálam, amit picike ujjaimmal fontam neked, hogy védje a torkod az őrülettől. Ha fél ott valami, merjen félni akkor rendesen!

Provokálom, táncba hívom ezt a szörnyet. Derűvel és örömmel lengetem az orra előtt a piros posztót. A félelem zavarba jön attól, ha kacér vagyok. Gyenge a teste. Egy átlagos szerda este még jobban fél. Akkor a legjobban! Nincs ideje felkészülni az elmúlásra.

Beugrom az Életembe és mámorosan figyelem, ahogyan szerteszét felröppenek. Ezt választom. A józan repülést.

Az élet igenlését teszem a szívedre. Tudom, hogy szeretsz!

Ez a vírus most élni tanít!

Te vagy, aki választ, semmi sem független tőled. Tőlem sem. Tartozol. Tartozunk. Mindenki mással, máshogyan fizet…