Csigaház

Honnan tudod, hogy jó úton vagy-e?

Tegnap Újhold volt és éreztem ennek a megtisztító, friss energiának a könnyed és felszabadító erejét.

Az Újhold esély, lehetőség arra, hogy új lendülettel elindulj egy másik úton, a saját utadon. Honnan ismered fel, hogy az az út a tiéd, hogy helyes az út, amin jársz? Nincs már rendszeres és hosszantartó vagy visszatérő fájdalom benne. Áradást, lelki megkönnyebbülést, együttérző szeretetet, hálát érzel és ha akadállyal találkozol, nem azt látod meg benne, ami gátol, hanem a lehetőségét annak, ami felemelhet. Nem a félelmet, a félelem építő erejét érzed és használod is. Az út, ami a tiéd nem jár romboló fájdalmakkal és kínzó félelmekkel. A nézőpontjaid megváltoznak, kikerülsz a hitrendszereid dominanciája alól. Azonnal láthatóvá válik számodra a nehezebb helyzetek megoldása is. Több öröm, több bőség, több szeretet és több együttérző támogatás érkezik mások felől és magadban is megtapasztalod ezek áldásos hatását. Az út, ami a tiéd nem töri szilánkosra a szíved, nem kínozza a lelked. Ott szeretve, tisztelve, becsülve vagy saját magad és mások által is. Az út, ami a tiéd nem lesz soha probléma- és krízismentes de már minden nehézséget megoldasz, mert a magadba vetett hited tisztasága olyan erőt és védelmet ad, hogy manipulatív szándék nem juthat át rajta, mert azonnal megérzed, hogy a szándék, amivel hatni akarnak rád, nem tiszta.

Tegnap, miközben a reggeli napsütésben virágokat ültettem az erkélyen, arra gondoltam, hogy milyen szépen és szelíden mutatta meg nekem magát ez a mostani út. Feltárta előttem mindazt, ami számomra eddig láthatatlan volt. Kvantumpillanatok sorát kaptam, és bevallom olykor nehéz volt a ráébredő pillanatokat követő pár óra. Azt is éreztem ugyanakkor, hogy végig védve, támogatva vagyok ebben az újabb változásban. Az elmúlt 7 évem talán legnehezebb 3 hónapját hagytam most magam mögött. Nehéz volt ugyanakkor szerethető is, mert sok megértést, tisztánlátást, alázatot, hálát adott és kaptam egy nagy ajándékot is, elkezdtem mandalákat festeni.

Rendszeresen pontozok lassan, tőlem meglepően szokatlan türelemmel, mert a mandalakészítés aprólékos munka, sok figyelmet követel. Nem tudok szépet festeni, ha kizökkenek a MOST áldott pillanatából. Jelen kell lennem és a légzésem által is érzékelnem a végtelen Univerzum határtalanságát és egyensúlyát. Így láthattam meg azt is, hogy a türelem mindig ott ragyogott bennem, de most szeretne megmutatkozni is. A mandala pontozás lelassít, szelíden a jelenben tart, elmélyíti a befelé forduló figyelmem és segíti a Felsőbb Énemhez, a tiszta Önvalómhoz való kapcsolódást létrehozni és megtartani.

Az önismereti útnak nincsen végpontja, nem lezárható folyamat. Mindig lesz, amiben tudsz és lehetőséget is kapsz tanulni, fejlődni, változni. Abban a pillanatban, amikor azt érzed, nincs tovább, kész vagy, megoldottad, elérted, megbuktál. Ez a Zen kör 180-dik foka, a realizáció legmagasabb foka és egyben a legnagyobb csapda is. Chong An Sunim apát ezt nagyon találóan így fejezte ki.

„Ha az éntelenség tapasztalatát elkezded énesíteni, az olyan, mintha arany rögökkel a zsebeidben tengerbe ugranál.”

Ott abban a pillanatban, amikor elhiszed, hogy mindent tudsz, minden traumád feloldottad, minden problémád megoldottad, minden sérelmed, haragod elengedted, minden tudást megszereztél, megvilágosodtál, felébredtél, azonnal elindulsz lefelé a lejtőn. Az egod, de különösen a spirituális egod azonnal visszaránt a mélybe és zuhanni kezdesz visszafelé. Ilyenkor két út tárul fel előtted. Jöhet az őrület, a meghasonlás, újabb hamis énkép kialakítása, kognitív disszonanciák egész sora és jöhet a tiszta szembesülés útja, az alázatos tanulás útja. Ahol tiszta gondolattal, szavakkal, érzésekkel, cselekedetekkel tiszta szolgálatot végzel így magadat és másokat is támogató fejlődésben, létbőségben tarthatod.

Köszönöm a tanítást és köszönöm, hogy láthatom, hogy még nem vagyok kész!

Fotó:Pinterest