Csigaház

Ott a nő, aki anya, szerető,kéjnő és barát is egyben...

9(1)

2015. február 2-a, 0.30 perc...

45 éves lettem. Fekszünk az ágyban, összeér a combunk és a lelkünk. A párom elénekli nekem, hogy „ez a nap más, mint a többi” és kacagunk, mert csak a szöveg stimmel, a dallam emigrált de elég is, ha a szívünkben szól. Ott aztán jó sokáig és jó erősen kell annak rezonálnia, mert a bennünk lévő farkas mindig éhes. Úgy kell zengenie, hogy hajnalban az összes szarkaláb kisimuljon bennem, mert csak akkor nem fogom látni őket a tükörben, ha ott legbelül is megtörtént a változás. Nézem az arcom, ahogy minden reggel. Ráncosodom... na és, kit érdekel? Kit érdekel, hogy 45 lettem, amikor a barátaim szeretnek, a gyerekeim szeretnek, anyám mindig segít, ha baj van, a párom odavan minden porcikámért, plusz-mínusz kilóimmal együtt és akkor is képes átkarolni a lelkem, amikor hülye vagyok. Kit érdekel ezek után, hogy 45 lettem?

Itt most megállítanám a filmet, itt a tükör előtt, mert érzem, hogy kételkedsz, ott a tükör másik oldalán, Te, a másik 45 éves. Te aki, fogcsikorgatva, zokogva vonod a vállad és úgy mondod, hogy „kit érdekel”, na ez így nem fog működni. Nézd, ott egy szivárvány és az a szivárvány, mindig ott lesz feletted, 62 évesen is, és azután is, és ott volt korábban is, úgyhogy elő a nagy laza, magassarkú cipőben, rövid szoknyában vonuló lelkeddel és biggyessz magadra egy huncut mosolyt. Menni fog, mert életigenlően, életimádó vagy és minden sejted egy erotikus szimfónia. Ránc, ránc Eszter ránc....látod, mennyi minden múlik egy betűn. Egy betű, egy érzés. Mindegy, hogy ránc vagy tánc? Ez amolyan költői kérdés volt, mint billogot beleégettem a szívedbe, majd válaszolsz, ha eljön az ideje... A szavaknak ereje van, onnan bújnak elő a fejedből és ha ott jó érzések vannak, akkor jó szavak ugrálnak ki. Ezt Te irányítod. Ezek a Te műugróid. Te vagy a porondmester, Tiéd a manézs, a krétapor és Te döntöd el, hogyan szólítod meg magadat. Kedves, édes ráncaim, jó helyen vagytok ott, ahol vagytok, a szemem és szám körül, mert azt mutatjátok a lelket értő embereknek, hogy úgy öregszem, hogy közben élek. Így csupa nagybetűvel: ÉLEK! Nem túlélem az életem, mert azt ugye bárki meg tudná csinálni, és akartam én valaha is bárki lenni? Szenvedni könnyű de megváltani saját magamtól önmagam, nos, az ráncok nélkül nem megy. Neked is azt kell érezned, hogy nem vagy bárki. Különleges és érdekes vagy, aki egyben alázatos és szelíd is. „A kit érdekel” kezdetű mondatok, akkor élnek célt, ha úgy gördülnek ki a fogaid közül, úgy csúsznak ki nyelved érzékeny ízlelőin a másik elé, hogy közben azt érzed, a válladon már nem kotlik az elmúlás, kövér, lusta madara.

Derűs vagyok, mert megderített az élet. Ennyi. Hagyok napot a szenvedésnek, a könnyeknek, karcoló gondolatoknak (ezek egyébként a legkiválóbb ránckészítő kisiparosok), és azután hagyok napot a szerelemnek. Egyensúlyba hozom a bennem dúló kis záporokat, nagy viharokat a szerelemmel. Várj, bepárásodott a tükör! Megtörlöm és közben belesúgom a füledbe: szerelem nélkül nem megy semmi, mert ha nem vagy szerelmes az életbe, az erotikába, a férfihülyeségbe, a mozgásba, egy jó tejes kávéba, egy hűs Roséba nyáron, a paprikás csirkébe vagy a mozzarellás paradicsomba, akkor véged. Ahol szerelem van, ott felkarol a lendület és a szenvedély. Ahol szerelem van, ott megszűnik a félelem. Divattervező barátnőm Hanna, Tőled is ezt kérem. Rövid mondat lesz, nem bonyolult: Ne félj! Élj úgy Drágám, ahogy tervezel. Félsz, amikor tervezel? Oh, dehogy! Szárnyalsz, lüktet a véred, az arcod kipirul, hevesebben veszed a levegőt. Légy mindig az, aki akkor vagy, amikor tervezel egy új kollekciót! Ezt kívánom Neked is szöszke, ott a tükör másik oldalán. Légy az, aki akkor vagy, amikor írsz! Mert azt szerelemmel teszed. Ha az élet nincs újra meg újra átszőve szerelemmel, akkor a ráncok úgy összefirkálják királylány pofikádat, hogy még a szülő anyád is megijed tőled. Ha elhagyod magad, minden és mindenki más is elhagy. Kemény, ugye? Ezek a nőcis farkastörvények. A benned vonyító nőstény, nem akkor boldog, ha etetik, mert a megfelelés, nem boldogság. Ha mások etetik a farkasodat, akkor azok lesznek ettől elégedettek de te soha. Mindig vissza fogsz vágyni az erdőbe, akkor is, ha ott ahol vagy és ami ott és akkor vagy magadnak, mindig etetve van. Mert az nem a Te harmóniád ! Ne hagyd magad etetni! A jóllakottság hosszútávon méreg. Lelassít, aztán meghalsz.

45 éves lettem. 02.02. Ezen a napon 45 éve is hétfő volt....ez az én számom...két gyerek, két diploma, két verseskötet, két élet...A másodikat pár éve kezdtem el élni, amikor 40 lettem és sok lelki tusa után ugyanígy belenéztem egy másik tükörbe és azt kérdeztem magamtól, így akarsz élni mostantól a halálod napjáig....aztán vettem egy mély levegőt, tudod, a szívemig és azt feleltem, hogy NEM, és átléptem a tükör túloldalára... Nem számít, hogy mások mit mondanak, mivel zsarolnak, manipulálnak, ha hiszel önmagad legjobb részében, jó útra fogsz lépni, arra, ami valóban a Tiéd. Az a fontos, hogy képes legyél a türelemre, és képes legyél mélyen, katartikusan élni (mert a felszínen úszkálni bárki tud) ,és akarj megérteni, élvezni mindent. Leginkább azokat az éveket, amelyek felrajzolták a ráncaid...mert ott a derűd. Ott a szenvedélyed. Ott a nő, aki anya, szerető, kéjnő és barát is egyben és lazán feldobott lábakkal nevet az égre...

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán