"A pesszimista panaszkodik a szélre;

az optimista arra számít, hogy megváltozik az iránya;
a realista beállítja a vitorlákat." /William Arthur Ward/

Nem vagyok trendi. Nem írok bulvár témájú cikkeket, csak akkor, ha annak mélyebb, lelki, szellemi értelmezését indokoltnak látom és szeretném valamire felhívni a figyelmedet. Azért vagyok itt, hogy másoknak segítsek. Nem tudtam ezt mindig ilyen bizonyosan de három éve, amióta a blogot választottam publikálási formának, annyi derűs, pozitív és köszönő visszajelzést kaptam, hogy mostanra biztosan tudom, hogy a feladatom az, hogy segítsek. Nem vagyok divatban és ez nem is baj, attól még ott járok azon a „sárga köves úton” és jó irányba haladok. Akinek kell, érzi, látja és tudja ezt. Megosztom Veled a személyes tapasztalataimat. Nem kell, hogy úgy gondold, ahogyan én. Különbözhet a véleményünk. Szabadon mondhatsz igen és nemet is arra, amit írok. Sem „megmondó” ember, sem tanító nem vagyok. Írok. A lelked küszöbére teszek valamit, amivel azután azt kezdesz, amit akarsz. Megsértődhetsz, örülhetsz, ráébredhetsz. Sírhatsz, szitkozódhatsz, mondhatod, hogy fölényes vagyok, idealizált világban élek. Elgondolkodhatsz és felhasználhatod, átalakíthatod, amit tőlem olvasol. A Tiéd, minden betűjével, sorával, könnyeivel, sikolyaival, derűjével együtt. Egyet nem tehetsz. Nem lophatod el tőlem azt, ami belőlem született, mert az az enyém és akkor is az enyém marad, ha kérés nélkül elveszed és úgy adod tovább, mintha belőled született volna. Mellé teheted a fotódat, aláírhatod a nevedet, kiteheted a blogodra, a web oldaladra de attól még nem lesz a tiéd. Mert ez az életem, a tapasztalásom, a derűm, a vérem. A tollam! Személyre szabottan az enyém, különös mintázattal és erezettel. Írónak és különösen spirituális írónak lenni: szolgálat. Nem magamutogatás és nem" like" vadászat.
Az írás szent és ezt addig fogom ismételni, amíg szükséges, mert mi írók ugyanúgy tanítványok vagyunk, mint az olvasóink. Talán annyi a különbség közöttünk, hogy egy-két lépéssel előrébb járunk tapasztalásban, magasabb a rezgésszintünk és amit átéltünk, úgy tudjuk megfogalmazni, átadni, hogy azzal segítünk. Nem a személyünk népszerűsítése a cél de ezt nem azt jelenti, hogy nem tesszük szóvá, ha valaki a gondolatainkat sajátjaként terjeszti, mert ez tiszteletlenség. A szerzővel és annak szellemi "gyermekével" szemben is.Hol van itt az írói összefogás, az írói szövetség? Hol  van a szellemi érték és a szellemi biztonság? Hol van a szolgálat, szerénység, alázat? Az írás szent! Aki Mesternek nevezi magát, elbukott. És elbuktál te is, aki lopsz, névvel vagy inkognitóban, szándékosan, lustaságból vagy figyelmetlenségből. Mindegy, mi az oka.

Nem vagyok trendi, mert tisztaságot, tiszteletet és egyértelmű, világosan megfogalmazott kommunikációt szeretnék. Sokféleképpen lehet ma blogot írni de az már korántsem mindegy, hogy az adott blog felülete hírek gyűjtő oldala vagy saját szellemi terméket; önálló, kreatív gondolatokat tartalmaz. Mindkettőnek van létjogosultsága és mindkettőre van igény, ahogy a bulvárra és a versre is. A látszat fenntartása azonban nem megengedett. Amikor valaki másnak akar látszani, mint amire valójában képes és úgy tesz, mintha író lenne, közben valójában hírgyűjtő és/vagy gondolatvadász. A lelki, szellemi érettség ott kezdődik, amikor el tudod magad helyezni tudásban, műfajban, szerelemben, térben, időben, szóval mindenhogyan. Tudod, honnan indultál, hol tartasz most. Sem alul sem pedig felül nem értékeled magadat. Ismered az értékeidet és nyíltan, bátran, tabuk nélkül felvállalod azt, aki vagy. Tudod, mit szeretnél, milyen korlátaid vannak. Tudsz nemet mondani arra, ami nem te vagy, azaz helyesen értékeled azt, aki vagy.

Tegnap két különböző felületen saját szellemi termékükként leközölték a Cafeblogon korábban megjelent írásom a forrás és/vagy a nevem feltüntetése nélkül. Mindkét helyre írtam privát és nyílt formában is. Később az egyikük kitette a forrást, így javította a figyelmetlenségből elkövetett hibát. A másikuk törölt a saját csoportjából, hogy ne lássam, mostantól, mit posztol. Az írásomat saját portré fotójával, honlap címével jelentette meg, szépen bekeretezve, mintha az ő gondolata lenne.

Nem szeretném megszégyeníteni egyik oldalt sem, ezért nem írok neveket, mert ennek az írásnak nem ez a célja. A tettükkel mostantól kizárólag nekik van feladatuk. Az ítélkezés nem az én dolgom. Író vagyok. Leírom, amit átéltem és kizárólag azt írom le, ami megéltem és megtapasztaltam. Idealista, realista- optimistaként. 

„Beállítom a vitorlákat” , mondom ezt, utalva a mottóra, bár én született idealista vagyok.  Az irányítás, a döntés a te kezedben van, és még azt is te döntöd el, hogy velem hajózol-e és tetszik-e neked az, ahogy beállítottam a vitorlákat.

Az írás szent, aki érti, hogy ez mit jelent íróként, olvasóként, szerkesztőként, az nem lop.

Lelket lopni amúgy sem lehet....

Namaste!

Montorffy Letti a Csigaház Blog szerzője

A kiemelt kép forrása: http://szjger.hu

Fotó:Molnár Péter

fShare

Tweet