…mert lenyomatot készít a lelked minden helyről, ahol egyszer boldog voltál. Ez mágikus, érzéki montázs, erősebb minden fényképnél. És eljön a pillanat, mikor a szívedbe süppedt élményeket felszínre hozza benned valami erős vonzás, és felkelsz, kocsiba ülsz, vonatra szállsz és visszamész oda, ahol egyszer boldog voltál. Elmész annak a tónak a partjára, abba az erőbe, utcába, ahhoz a hajóhoz, házhoz. Bárhová. Akkor is, ha tudod, hogy ott semmit mást nem fogsz csinálni, csak állsz, hallgatod a szelet és a szívverésedet. Behunyt szemmel mosolyogsz, néha könnyezel is, és megesik, hogy a szívedet ilyenkor olyan nehéznek érzed, mintha kövekkel lenne tele.

A hely, ahol boldog voltál, nem mozdul belőled, nem cserélődik ki egy másikra, és nem vész el. És így van ez a szép szavakkal, ízekkel, illatokkal és az érintésekkel is. Ami igaz volt, amit szívből és őszintén adtak, ami egyszer megnyitotta a lelked, megérintette a tested, az érzékeidet, azt megőrzöd. Megmarad neked...

Fotó:Mészáros András

fShare

Tweet