Engem néha nagyon kell szeretni
Engem néha nagyon kell szeretni
A kicsit nem értem, nem tudom.
Magamra hűtlen ne hagyj
Elbújok. Mire keresnél
Nem találsz ott…
Hasad a tér, cseppekből lánc
Lelkemen, mellemen
Engem olykor nagyon szeretni kellene.
Vakítva költözik belém a délelőtt
Nap is ritkán ver éket
Nem érzi a betonba érkezőt
Az írással átlépek egy másik vadonba
Most ne mondj semmit de beszélj titokban.
Engem néha nagyon kell szeretni,
Szavakkal szagos elmém
Szerelemből kimosni.
Aludni együtt a takaró alatt
Fülembe szuszogni magad.
Mesélni szemmel, olajos szavakkal
Mint jó apák lányaiknak, ha zord a hajnal.
Támadó farkasságom benned,
Engem mindig nagyon kell szeretned!
