Az élethez mindig kell egy kis rosszaság, egy kis zamatos és huncut lendület, amelyben képes vagy könnyedén belenevetni tévedéseid és hibáid hűvösen mély kútjába. Kell az a picinyke őrület-láng, amelyben már nem félsz léted visszhangjától, mert tudod, hogy történhet bármi, minden érted van.

Kell az egyszerű, jófajta mámor. Amibe bele lehet veszni, meg lehet tőle bolondulni. Kell a színjátékok és játszmák nélküli élet, amelyben az őszinte szó úgy folyik a torkodból, mint a sűrű gyógyító méz. Az élet kell a maga természetességében és benne minden; füst, láng, parázs, hamu, könny, sóhaj, öröm és valaki, aki minden bánatos sebével együtt is képes nagyon szeretni Téged.

Fotó:Karádi Bad Zoltán 

fShare

Tweet