A Fénycsiga rovatban naponta találsz egy-egy rövidebb, inspiráló gondolatot,
ami segíthet, kimozdíthat, feltölthet, ráébreszthet. Vagy épp elgondolkodtat...
Fotó:Bilek Ferenc
Előfordul, hogy két embert épp az választ el végleg egymástól, ami korábban összekötötte őket; a változás borzongató kockázata.
Fotó:Molnár Péter
(Karádi Bad Zoltán fotója)
Ha a saját utadat járod, a jó dolgok elkezdenek belesimulni az életedbe.
Az ember azonnal megérzi a boldogságot, amikor a közelébe kerül.
Még nem simul a lelkére, még a szívét sem érinti de már érzi, mert a boldogságnak hője van.
Sugározza magából a melegséget.
Fotó:Molnár Péter
/Molnár Péter fotója/
Aki megtanított téged szeretni, azt az embert sosem felejti el a lelked, mert tőle tanultál szárnyalni is és a repülés létkérdés.
Az élethez mindig kell egy kis rosszaság, egy kis zamatos és huncut lendület, amelyben képes vagy könnyedén belenevetni tévedéseid és hibáid hűvösen mély kútjába. Kell az a picinyke őrület-láng, amelyben már nem félsz léted visszhangjától, mert tudod, hogy történhet bármi, minden érted van.
Kell az egyszerű, jófajta mámor. Amibe bele lehet veszni, meg lehet tőle bolondulni. Kell a színjátékok és játszmák nélküli élet, amelyben az őszinte szó úgy folyik a torkodból, mint a sűrű gyógyító méz. Az élet kell a maga természetességében és benne minden; füst, láng, parázs, hamu, könny, sóhaj, öröm és valaki, aki minden bánatos sebével együtt is képes nagyon szeretni Téged.
Fotó:Karádi Bad Zoltán