Itt van egy alma, és itt egy másik- kezdte szenvedélyesen Prométheusz az aznapi szónoklatát. Ez starking, ez pedig egy jonatán. Össze tudod hasonlítani őket? Várj, mást kérdezek, érdemes összehasonlítanod? És az almát a körtével? Van értelme bármilyen összehasonlítást magadban felállítani? Minden szép, és úgy szép, úgy tökéletes, ahogyan van. Még csak nem is annyira, amennyire képes volt megvalósulni, amennyire kifejlődött. Épp annyira szép, mint amennyit - a találkozásotok pillanatában - neked ajándékoz. Egy ajándéknyi szépséget kell meglátnod mindenben és mindenkiben. Egy ajándéknyi dallamot a fülemülék hangjából, egy ajándéknyi ízmámort a mazsolabor egyetlen kortyából. A madaraknak szárnyuk van, a halaknak uszonyuk, és még senkinek sem jutott eszébe megkérdezni, hogy miért nem fordítva van, és még senki sem akart egy madarat egy hallal összehasonlítani. A tövisre szúró gébics sosem lesz jégmadár, és ez pont így van rendjén. Szeress mindenkit a maga kivételes csodájában és ha már nem tudod szeretni, úgy, ahogyan megérdemelné, akkor engedd, hogy szeresse más!

Fotó:Molnár Péter

fShare

Tweet