Csigaház
A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.
Montorffy Letti
Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.
Én őszinte vagyok… (1.rész)
Hányszor hallottad, ugye? És te hányszor mondtad? De elgondolkodtál azon, hogy valójában mit is jelent neked az őszinteség és mi az, amit ebben a csomagban másoktól is szeretnél megkapni?
Mert ez valóban egy teljes utazó poggyász szett! Kis bőrönd, nagy bőrönd, hátizsák, kézitáska, neszesszer, nemcsak egy szó. Utazó, mert jön velünk akár több életen át is. Családi hitrendszerek sem bontják le, sőt masszív várrá építik.
Ahol betűit artista tehetséggel összedobják, ott értéktelen lesz. Nem mindig tudjuk, hogy mennyit is ér, még néha akkor sem, ha már törekszünk a tudatosságra. Talán éberség nincs. Valós szeretet. Ezért is nehéz elmondani mit jelent az, amikor azt mondom, én őszinte vagyok. Erre vállalkozom most. Nekem ezt jelenti.
Mindenekelőtt tisztaságot, hogy amit mondok nem szennyezem be se félelemmel, se megfeleléssel, se szégyennel, se elfojtással, se haraggal, se sajnálattal. Számomra minden őszinte, ami tiszta és az tiszta, amibe legjobb szándékom szerint csak magas rezgésű érzéseket, vágyakat, energiákat teszek bele. Beleoltom magamból a legjobb minőséget!
Vagyis a hazugság nem fér bele. Bele lehet erőltetni, és egy ideig olyanná alakulhat, mintha igazság lenne, de idővel mindig kiesik, leválik onnan. Nincs jó helye az igazság ölén. Sehogy, mert annyira más a méretük, állaguk. Az egyik határozott formájú és fénylik, a másik ragadós, nyúlós és koszos.
Ami tiszta, az hazugságtól mentes. Mit nevezünk hazugságnak? Az igazság ellentéte lenne az? Megtévesztés? Áltatás, Hitegetés? Manipuláció?
Létezik olyan, hogy kegyes hazugság? Sokszor használjuk, de tudjuk is, hogy az pontosan mit jelent? És attól, hogy kegyesnek nevezzük, megváltozik tőle a minőség és pozitív lesz, elnézhető, szőnyeg alá söpörhető? És azt gondolod, hogy ahogy te gondolkodsz erről az az egyetlen válasz, ami elfogadható?
Holnap jövök a második, befejező résszel, amelyben a hazugság fajtáiról lesz szó és arról, hogy miért hazudnak az emberek, és miért gondolják azt, hogy ők jók, igazak, csak a másik a gaz, a nem igaz.
Állandó túlélésben nem szabad egy életet leélni
Az utolsó utáni pillanatig ragaszkodtam egy álomhoz. Voltál már te is így, ugye? Amikor nem hiszed el, hogy az álom, már nem a tiéd. Valaki másé lett. Vagy épp senkié. Kinőtted vagy soha nem is volt igazán neked való méret. A tükröd sem azt mutatta, ami a valóság, hanem inkább azt, amit látni szerettél volna, de sosem volt ott. Csak a képzeletedben. Lehet ugyanazon a helyen egyszer felfelé mutató, támogató fénycsóva, ami emel, és máskor lefelé húzó, örvény? Lehet. Mindkettőt te választottad.
És akkor látod ezt tisztán, miután madártávlatból tekintesz rá. Egy helyre, ahol egyszer boldog voltál, bíztál, hittél. Egy emberre, aki mellett boldog voltál, akit szerettél, akiben hittél és bíztál.
Előfordul, hogy a bizalmat annak adjuk, aki nem érdemli meg és attól vesszük el, aki érdemes rá. Bárkivel előfordulhat, ne bántsd magad azért, hogy a szeretet vagy a szerelem hevében eltakartad a szemed és befogtad a füled.
Az a búcsú, ami a bizalom elvesztésével jár mindig torokszorítóan fájdalmas. De soha nem szabadna máshogyan elmenni és elköszönni, csak szelíden, megértéssel, köszönettel. Mindenki csak a saját szándékának a tisztaságáért felelős. Csak kölcsönös vágyakon, tiszteleten lehet elültetni és gondozni emberi kapcsolatainkat is. Gondoskodás és törődés nélkül az enyészeté lesz minden.
A szeretet az egyetlen, ami túlélheti, ha elhanyagolják, de állandó túlélésben nem szabad egy életet leélni!
Köszönöm az ÉLETET!
Összeírtam azt az 50 embert, aki értéket adott az életemhez. Miközben jegyzeteltem eszembe jutott egy gondolat arról, hogy mit is tekintek értéknek. Leginkább akkor, amikor elakadtam a felsorolásban, úgy a harminchatodik ember körül.
Ha egyszer eljön a nap, amikor 50 éves leszel és összeírod azt az 50 embert, aki számodra értéket adott, gondolj arra is, hogy azok adták neked a legnagyobb kincseket, akik fájdalmat okoztak.
Ha ők, ott és akkor ezt nem teszik meg, sose nyílik fel a szemem a saját és mások értékeire és sose tudtam volna fejlődni. Nélkülük ma nem az lennék, aki vagyok.
Hajnal 5 óra. Egy vezetett meditáció után írom ezeket a sorokat és egy újabb kiadós sírás után, amely most egészen más volt. Az érzés ahhoz volt hasonlatos, mintha egy hűs vízesés alatt állnék, miközben látom, ahogyan a nap a vízfüggönyön átragyog.
Ebben a sírásban nem volt fájdalom. Életem első olyan hirtelen rám szakadó zokogása volt, amely úgy tört fel belőlem, hogy az elmém teljesen üres volt. Nem gondoltam semmire. Nem vártam megoldást semmire. Nem vágytam semmire és nem is sajnáltam magam. Nem akartam tisztulást. A tisztulás akart engem. Készen álltam. Nagyon erős volt körülöttem a Fény, amelyben egy legalább 4 méter magas, elegáns és méltóságteljes Angyal lebegett. A magasságától és a szárnyaitól eltekintve olyan volt, mint bármelyikünk. Minden beborított a békessége.
Egyetlen gondolatot tett az üres elmémbe.
"Egyetlen szereplő sem volt hiába részese az életednek. Semmit sem hibáztál. Nem volt rossz döntésed.
Ennyi volt az üzenet és most, életemben először elhittem ezt. A hála érzése úgy érkezett, mint azelőtt még soha. Nagyon mélyről, nagyon lassan, különös csendben. Szinte minden lélegzetvétellel közelebb került hozzám. Akkor megjelent előttem mind az 50 ember és én megköszöntem nekik, hogy részesei voltak az életemnek. Átöleltem mindannyijukat és mosolyogtunk. Egyszerre öleltem mind az 50 embert! Hogyan lehetséges ez? Olyan méretűvé alakult az én kis támogató csapatom, hogy számomra könnyedén átölelhetővé válhasson. És azt hiszem, ezzel egy időben az én méretem is megváltozott.
5 óra 26 perc van, amikor befejezem ezt az írást.
Ma vagyok 50 éves.
Nem írok számadást, sem összegzést. Nincs szükségem ilyesmire. A lelkem jól érzi magát ebben a testben nőként, anyaként, barátként. És azt hiszem ebben a pillanatban a szívem azon része is megnyílt, amely az új szerelem felé visz.
Köszönöm az ÉLETET!
Melaszba mártott terror, a nárcisztikus rózsája
A látszat törődésbe csomagolt rejtett bántalmazás az erőszak egyik legártalmasabb fajtája. Ha figyelmetlen vagy, ha nem tudsz nemet mondani. Ha nincs önreflexiód. Ha hitrendszereid irányítanak és válasz helyett zsigerből reagálsz. Ha nem tudsz a jelenben maradni, tisztán hallani, látni és azonosulsz az érzéseiddel. Ha nem tudod a határaid felállítani, esetleg te is valamilyen személyiségzavarral küzdesz vagy kodependens vagy, akkor ez a fajta terror akár éveken át is képes észrevétlen maradni. Annyira, hogy végül megszokod, és elhiszed a másiknak, hogy te vagy szétcsúszva, te vagy paranoid, neked nincs humorérzéked. Mert, amit mondott, azt nem bántásnak szánta, te vagy túl érzékeny és bizalmatlan. (Még ismerőseid, szeretteid nevét is megemlíti a hitelesség kedvéért, hogy ők is ezt gondolják.) Hangsúlyozza, hogy nem akart megalázni, kinevetni, te mégis napról napra egyre rosszabbul vagy. Néha kiabál, néha halkan hízeleg, néha csenddel ver, néha megvonja az érintést, mert ezek számára az uralkodás és a dominancia eszközei. Manipulál a pénzzel, a szexszel vagy épp azzal, ami a legfontosabb a számodra.
A melaszba mártott dominancia, a domináns sub attitűd, a nyílt, a rejtett és invert nárcisztikus személyiségzavar mindegyik típusából a nyolcas, kilences és tízes fokozat sokkal tovább árthat a nárcisztikus áldozatának, mint az egyértelmű támadás például egy cerebrális típustól, ami korábban észrevehető. A rejtett nárcisztikus mindig ravaszul és alattomosan leplezi a szándékait és éppen ezért nehezen észrevehető, hogy bántalmazás történik.
Aki rendszeresen durván viccelődik, gúnyolódik azon, vagy épp provokál valamivel, amiről tudja, hogy neked szomorúságot okoz ( például azért is, mert ezt többször is jelezted ezt felé), az bántalmaz téged! Mégpedig úgy, hogy sunyi módszerekkel megpróbál megalázni, hogy szégyelld el magad, és érezd, hogy mennyire értéktelen vagy. Kivetíti rád a saját elviselhetetlen és kínzó nárcisztikus szégyenét! De valójában ő az, aki állandó szorongásban él. Gyenge, és ezért abból merít erőt, ha rést üthet ott, ahol te a legerősebb vagy. Ott bánt, ahol szépnek, jónak, értékesnek, stabilnak, hitelesnek érzed magad. Alattomos és manipulatív energianyerés ez. Azt a területet próbálja gyengíteni, ahol a legragyogóbb vagy, mert ha képes arra, hogy ott térdre kényszerítsen, a gyengeségeiddel már könnyen elbánik és azt érezheti, erős, hatalma van és uralkodhat feletted.
Számtalan ok állhat az ilyen típusú bántalmazás hátterében. Családi minta. Ezt látta, ezt tanulta. Gyerekkorában traumatizálta egy nárcisztikus személy, leginkább egy anya vagy aki felnevelte és sok időt töltött vele. Fullasztóan indiszkrét, erősen kontrollált, rideg, nárcisztikus anyai szeretet vette körbe és/vagy apahiány. Jellemző volt az érintéshiány vagy annak az ellenkezője a túl sok, indiszkrét testi kontaktus és a burokban nevelés, túlzott féltés.
A nárcisztikus bántalmazó mindig önbizalom hiánnyal küzd, önbecsülése nagyon alacsony szintű és mivel csak egy saját magánál gyengébb ember mellett érzi úgy, hogy erős és értékes a verbális és/vagy fizikai bántalmazással energiát nyer, legyengíti a partnerét. És amíg a másikkal foglalkozik, addig sem kell a saját félelmeivel, gyengeségeivel, szégyenével törődnie. Az elfojtás, tagadás és a hamis önkép éllovasa. Nem empatikus. Nincs bűntudata. Sose fog bocsánatot kérni, hiszen azzal elismerné a bántalmazást. Ha mégis megteszi, azzal célja van. A bocsánatkérést csak eszköznek használja, hogy elnyerje feletted az irányítást.
Ezért is fontos, hogy légy éber! Légy tudatos! Húzd meg a határaidat és mondj nemet! Képviseld magadat! Tarts távolságot! Mert ellenkező esetben akár egy életet is leélhetsz olyasvalaki közelében, aki úgy érzi joga van a nárcisztikus bántalmazó szeretet nevében szemétbe dobni az értékeidet! Energiabanknak használ, miközben elhiteti veled, hogy soha még nem volt olyan szerelmes, mint most, és te vagy számára a nagy Ő, a lélektárs. Azt gondolja, azért, mert egyszer igent mondtál kettőtökre (szerelemre, barátságra) örökös bérletet váltott az életedre.
A nárcisztikus férfi valójában nőgyűlölő, a nárcisztikus nő pedig férfigyűlölő, így soha nem fogja tisztelni és megbecsülni a párját, gyerekét, testvérét, barátját, munkatársát. Nem képes szeretni, nem képes kötődni, nem képes valódi testi és lelki intimitásra, érdekből ad, azért, hogy energiát nyerjen, mert nárcisztikus forrás nélkül megzuhan, külső forrás nélkül nincs energiája az élethez. A látszat adásban valójában elvesz! Függő! Forrásaitól is, és persze sok minden mástól is (mint például alkohol, drog, pornó, online játékok, szex, nikotin stb.) hiszen a függőségei segítik abban, hogy az állandó, bántalmazó nárcisztikus szégyenét és szorongását oldják.
Hétköznapi szeretők
Nem mindenki tudja, de mindenki pontosan érzi, mi az a rezgésszint, ami számára hasznos, ami örömöt ad. Amiben képes fejlődni és kapcsolódni felsőbb, ha úgy tetszik isteni énjéhez. Mert van ilyen.
Figyeld meg magad, milyen vagy, amikor szeretsz. És azt is, milyen érzés, a szerelem áradása benned. Közeli állapot ez az istenihez.
Mindig önmagadhoz képest kell nézni a különböző szinteket. Soha nem máséhoz, és ne is valami egyetemeshez, amit igaznak gondolsz.
Nem kérdés, hogy beválik-e jót tenni magadért. Hiszen, így mindenki másnak is jobb lesz, aki a környezetedben él. Akinek nem lesz jobb, az annyira más energiával rendelkezik, hogy még ha szeretne is, képtelen lesz összekapcsolódni a tieddel, és te sem tudsz az övével. Ez azonban nem baj, inkább természetesnek mondanám. Akár azt, hogy vannak napok, amikor esik, más napokon meg süt a nap.
Ne csinálj drámát az életből! Ott se, ahol átmenetileg a szomorúsággal ölelkezel!
A harag, a szégyen, az irigység, a sajnálat, az ítélkezés, a félelem, a hazugság alacsony rezgésszinten tartanak. Beválik-e egy olyan élet, ami arra törekszik, hogy ezeket az érzéseket áthangolja? Tapasztalatom szerint csak ez a fajta létezés működhet jól, tisztán és békésen. A derű is csak magasabb rezgésen áradhat. Mert a boldogságra sosem kell törekedni, a derű épp elegendő ahhoz, hogy azt érezd boldog vagy. A boldogság nem cél, hanem következmény. A szeretetre áthangolt élet hozadéka. Ajándék.
Ha nem értékeled, elveszik tőled vagy elhagyod valahol, amikor leveszed a figyelmed a jóról és a közönyt, a félelmet választod.
Mit tehetünk azokkal energiákkal, amelyek nem támogatnak minket? Lehet-e ezeket a lehúzó rezgéseket teljesen száműzni vagy legalábbis valahogy máshogy tekinteni rájuk? Lehet. A szent emberek ezt teszik, nap, mint nap. De nekünk útkereső, gyarló „hétköznapi szeretőknek” az is épp elég, ha hónapról hónapra, évről évre emeljük, tisztábbra hangoljuk a saját rezgésszintünket. Ennek több módja is van, egyik az, hogy nem félünk kinyitni a szívünket. Soha ne feledkezünk meg arról, hogy kifejezni, elmondani az érzéseinket nem luxus, hanem alapvető vágyunk.
Nem ösztön, nem igény! A kristálytiszta vágyad!
Fotó: Pinterest
