Csigaház
A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.
Montorffy Letti
Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.
Akikkel összeér a Sorsom
Legyen bármilyen apró segítség, tett, fejlődés, amit véghez vittél, legyél magadra büszke. Arra, amit megvalósítottál, elértél, amin átküzdötted magad, mert ez nem nagyképűség, hanem hit. Mégpedig a legerősebb. Hit és bizalom. Bizalom, az önmagad legmélyén lévő örök gyermeki magban. Mélységes tisztelete a saját erődnek. Aki ezt másképp látja, az nem érti, nem érzi még, mit jelent igazán megbecsülni valamit. Önmagát elsőnek. Mert, aki magát lehúzza, az nem lesz képes másokat sem reptetni, ítélkezés nélkül megérteni. Soha ne hagyd, hogy gyengítsen valaki, aki még nem érte el, hogy tisztelje és szeresse saját gyengeségeit és békével elfogadja a problémákkal és feladatokkal terhelt életét. Úgy igazán, mélyről jövően. Nemcsak a felszínt borzolva és megoldás híján, folyamatosan viccet csinálva abból a sok probléma gubancból, amit képtelen kibogozni. Aki az erőt, a hitet és az érzékenységet összetéveszti a nagyképű, egocentrikus magatartással az valószínű még sosem volt helyesen büszke saját magára. Sosem vette még komolyan azt az embert, akivé válhatna és azért nem, mert azt az embert sem becsüli, akit éppen képvisel.
Sok évvel ezelőtt és sok éven keresztül jómagam is olyan ember voltam, aki nem hitt eléggé a saját mélységeiben és a saját erejében. Kicsit hittem és rövidebb időszakokra talán jobban is de ez kevés, ma már tudom. Azután elindultam egy másik úton és ahogyan változtam, úgy változott körülöttem minden, és ma már igazán büszke vagyok magamra. Akiket ez irritál, akiknek ez sok, akiknek ez túl harsány, azok elkerülnek. Nem keresik a társaságomat, így sohasem fog összeérni a Sorsunk, és ezért hálás vagyok, mint ahogyan azért is, akikkel végül összeér.
Fotó:Molnár Péter
Vállald fel!
Gyakran előfordul, hogy elfáradsz. Egyszerűen belefáradsz az életbe. Ez mindenkivel megesik. Nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani egyetlen ilyen állapotnak sem. Mert elmúlik. Akárcsak az öröm. A lelki fáradtságot kialudni nem lehet. Egyetlen ellenszere van: ébernek kell maradnod. Mert ez a fajta elgyengülés más, mint a fizikai erőtlenség.
Ébernek maradni pedig annyit jelent, hogy tudatosan nézel magadra és az érzéseidre. Főleg az érzéseidre és nem próbálod meg elfojtani azokat. Sem a haragot, sem a kíváncsiságot, sem a vágyat, sem az örömöt. Fontos, hogy ezeket az érzéseket képes legyél mindig megkülönböztetni egymástól. Ne téveszd és ne keverd össze a pillanatnyi vágyaidat, ösztöneidet a lelked mélyében szunnyadó, időtlenül erős, igaz hittel és szeretettel.
Igen, előfordul, hogy elfárad a lelked. Belefárad a sok igaztalan harcba, a szeretet, a szerelem hiányába, a társtalanságba, magányba az elismerés utáni sóvárgásba, a sikerbe és a sikertelenségbe, de miért baj ez? A gond sosem akkor kezdődik, amikor erőtlen leszel, hanem amikor elhiteted magaddal, hogy „majd az idő megoldja”, és neked semmit sem kell tenned. Ez viszont önáltatás, mert ilyenkor az időre bízod magadat, nem a saját erődre és a Gondviselésre.
A probléma ott kezdődik, amikor minden Téged ért sérelemért mást teszel felelőssé és erőtlenségedet, gyengeségedet hatalommal ruházod fel. Azaz épp a hiányosságaidnak adsz lendületet és mártír létednek terítesz asztalt, mégpedig igencsak gazdagon.
Vállald fel önmagad! Mert, ha magadat nem tudod, semmi mást sem tudsz felvállalni. Minden belőled indul ki! Felvállalni nem csak az örömeidet és a szárnyalásaidat kell, hanem azokat az időszakokat is, amikor léted örvénye mélyre húz és felsikolt a lelkedben egy rég elfejtett hang. A felvállalás ott kezdődik, amikor képessé válsz arra, hogy szembe nézz a teljes életeddel, és abban benne van minden. Hibáid és tévedéseid is. Minden bánat, amit másnak vagy magadnak okoztál, az eltékozolt, egyetlen és igaz szerelmed, hűtlenséged, árulásaid, eljátszott lehetőségeid. Minden.
Vállald fel lelked erőtlenségét és jutalmul elnyered a legnagyobb ajándékot; a szüntelen változó lét derűs elfogadását. Az erőt, ami előre visz és segít abban, hogy ne csak utólag láss tisztán, amikor már nincs fogadókészség ott, ahol korábban tárt karokkal vártak.
Fotó:Molnár Péter
Az a férfi, az a nő...
Az a férfi, aki csak úgy képes elfogadni Téged, hogy az önbizalma, férfiassága védelmében szüntelen maga mögé vagy maga alá rendel az sosem lesz képes igazi szeretetre. Örök vágyakozó marad, aki azonnal továbblép, miután kielégült. Hosszútávon semmilyen, mély érzelmi kötődésre nem képes. Aki kioktat, mint egy gyereket, megaláz, mint egy védtelen állatot az alkalmatlan és méltatlan arra, hogy meglássa a nőt, aki valójában vagy. A benned lakozó Istennőt pedig észre sem veszi. Így te sem leszel képes arra, hogy Szíved Királyaként tekints rá.
Az a nő, aki felébredt és magára talált, többé már nem tud ilyen kapcsolatban élni. Mert sem arra nincs szüksége, hogy a párja egyben az apja is legyen, sem pedig arra, hogy idomított háziállatként éljen a társa mellett. A nő, aki felébredt, továbblép. Nem fél. Mosolyog és nem néz vissza. A lelke szabad, tiszta és békés. Tudja, mit akar és azt is hogyan. Nem türelmetlen. A várakozást pedig az élet kalandjának tekinti.
Fotó:Karádi Bad Zoltán
Egy gyökérből
Szép ez az őszben sárguló nyár. Olyan akár a nagy szerelem, ami már elmúlt de még visszajár fájni. Tudod, hogy már ballonkabátot kellene húzni de a nap sugarai még olyan erősek, hogy lefejtik a hátadról a meleg ruhát és tavaszi lengébe öltöztetnek. Nem hiszed, hogy ez október, nem hiszed, hogy a nap úgy érint, mint nyárelőn, mert az októberek nem ilyenek, és talán már hinni sem tudsz. Így vagyunk mindennel. A megszokottat azt elfogadjuk de mást, még ha jó és kivételes is, nem vállaljuk fel. Élvezni merjük, mert az látszólag nem jár felelősséggel de felvállalni nem. Ahhoz több kell. Hit magunkban, az életünkben. Hit abban, hogy bennem a szeretet olyan erős, hogy nemcsak magamat tudom vele megtartani.
Ha ez nincs így, akkor visszamegyünk a rosszba is, mert az az érzés már ismerős, és becsapjuk magunkat valami hamis biztonsággal. Persze nem mindenki, mert aki már ráébredt arra, hogy a szeretet a legnagyobb felelősség, az a viselkedésével sem ígér. Mert tudja, hogy ígérni nemcsak szavakkal lehet de könnyekkel, érintéssel is. Amikor belenézel valakinek a szemébe, látod, hogy az az ember, hol tart, mennyire valósult meg korábbi önmagához képest. Láthatod, hogy mennyi szorongás, félelem van még a lelkében, csak ne félj belenézni a szemébe, legyen az, akár a saját szemed is. Ígéret és remény. Mindkettő egy gyökérből nő. Nincs nagyobb felelősség annál, minthogy tudod, hogy az, amit és akit fel tudsz vállalni a családod, a barátaid és az egész világ előtt, azt valóban szereted, méltónak tartod magadat benne. Minden más érzés csak vonzalom és vágyakozás de nem szeretet. A valódi szeretetet, amit valami vagy valaki iránt érzel, úgy vállalod fel, hogy nem kérsz magadtól sem időt a gondolkodásra. Egyértelmű a döntés, még akkor is, ha meglep, akár egy váratlan szerelem vagy egy októberi nyár...
Fotó:Karádi Bad Zoltán
Amikor a Nap felragyog...
Az elszántságban akkor van igazi erő, ha megszűnik minden függésed és ragaszkodásod. Amikor a Nap felragyog benned. És annak a napnak olyan fénye van, amiben már egyetlen kérdés, egyetlen válasz és egyetlen mondat töredék sem tud felkavarni. Ennek ellenére érdemes figyelned a mondatok értékét. Mindegyiknek más dallama, más érintése van. Más a súlya, mélysége és az üzenete de cselekvés hiányában egyik mondat sem ér semmit. A tett nélküli mondatoknak nincs gyökerük. Nem tudnak megkapaszkodni. Aki azt mondja, találd meg a boldogságodat és utána magadra hagy, az csak a komfort zónáján belül volt képes szeretni téged és a boldogságod, a szó legteljesebb értelmében, nem foglalkoztatja.
Ami igazán érdekli az embert, annak részese akar lenni, akkor is, ha tudja, hogy nehéz a részvétel. A dolgok értékét mindenki másban látja. Ezért soha nem szabad haragudni senkire. Békésen és szeretetteljesen kell elfogadni, hogy a másik embernek más jelenti az értéket, mint neked, még akkor is, ha ez a más történetesen te voltál...
Fotó:Karádi Bad Zoltán
