/Bilek Ferenc fotója/
Az utolsó keringő
sárguló fénytollak
tompa táncát viszi s
puhán a patakba ejti.
Átázott levelek hallgatják
a keringő áriát
Szelekben, víz cseppben
Ködben és pára-rengetegben
Őrzik a dallamot...
Mielőtt hópáncéllá
Dermed a hang is a vízben
és a fény-madár kitárt szárnyai
alatt az új tavasz is mosolyt áraszt
és felzeng a szinfónikus alázat-
