Csapathoz tartozni jó. Biztonságot, örömöt ad, ha benne meg tudod őrizni az egyéniségedet. Sorból akkor tudsz kiállni, ha már benne vagy a tömegben, ha már besoroztad magad vagy hagytad, hogy mások besorozzanak. Tartósan tömegben lenni viszont nem jó, mert elmos, elsodor, olyan, mint egy képlékeny massza. Csak süllyedni tudsz benne, egyre mélyebben, miközben elfelejted, ki is vagy valójában.

Az a jó közösség, ahová képes vagy úgy beilleszkedni, hogy nem kell önmagadat feladni és magadra venni valami egészen más,Tőled idegen gondolkodásmódot. Különben sem helyes, ha kifelé élsz, és azzal telik az értékes időt, hogy szüntelen másoknak akarsz megfelelni. Helyes önértékelés, önbecsülés kell ahhoz, hogy kitörj a saját magad építette rácsok fogságából. Mert mindig azt hiszed, valaki más dobta rád egy óvatlan pillanatban a ketrecet, pedig saját magad tetted ezt. Néha azzal, hogy hagytad, hogy etessenek, táplálják az egodat.

Amikor pedig huss, kirepülsz a rácsok fogságából, el fogsz veszíteni jó pár embert. Erre készülj fel. Elsősorban azokat, akik azért szerettek, mert saját magukhoz hasonlóvá tettek. De sose bánd, mert akik nem önmagadért kedveltek jobb is, ha lemorzsolódnak mellőled. Persze ehhez a lelkednek, a szellemednek el kell érnie egy bizonyos fejlődési fokot. Mert máskülönben, azt gondolnád, hibát követtél el, hogy felvállaltad önmagadat, és ebben az állapotban nem éreznéd azt a szédítően felszabadító érzést, amit önmagad teljes felvállalása jelent. A lelkednek be kell érnie, hogy boldog és igazán szabad legyél másoktól függetlenül is.

fShare

Tweet