Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti spirituális írónő és coach bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Akar-e napi 24 órában halott lenni?

A doki feltesz a pocakhősnek egy meglepő kérdést.  Akar-e napi 24 órában halott lenni? Hülyeség! Ki akarna? Mégis nagyon sokan élünk halva, és halunk úgy meg, hogy nem éltünk, csak halódtunk napi 24 órában.

A sörhaspók tekintete mindent elárul. Már a kérdést sem érti, a választ meg álmában sem tudná megmondani. A hasától a cipője orrát sem látja már, a tévé távirányítója eggyé vált a jobb tenyerével, a bal tenyeréhez pedig állandósult egy sörös doboz. Az egyetlen, amit laza mozdulatokkal képes még kezelni , az a sör felemelése a hasától a szájáig, és vissza. Ő a kanapén, gondolatban utazók vigéce. Tökéletesen elégedett az életével, semmi sem zökkentheti ki hasbirodalmából. A hasával szeret.

Nem ismeri a mámort, a szédületet, a kockázatot. Az unalom felőrli, bedarálja az életét. Bután boldog. Ő az igazi kanapé vagány. Szelektív gyűjtésben szocializálódott. Három kukája van: az egyikbe a sörös dobozokat és üvegeket gyűjti, a másikba a pizzás dobozokat, harmadik mindig üres; ott voltak az álmai. Minden, amiben fiatalon még hitt. Saját erejét is beleértve.

Mert az erődben hinni kell, ugyanis más nem fog benned olyan erősen és gyakran hinni, mint ahogyan Te tudsz hinni magadban. Az erő visz előre, az erő hoz lendületbe. A lendület pedig létkérdés, akárcsak a szerelem.

Ha nincs lendületed elkezdesz öregedni. Először csak belülről, lelkileg töpörödsz össze, aztán kívülről is. Mert ne feledd ami bent dübörög, az előbb-utóbb kívül is fog, és akinek a lelke lusta, annak a teste is az. Elég, ha csak egy egészen apró dolgot figyelsz meg, például, hogy ki, hogyan megy fel a lépcsőn. Ebből már tudhatod, az illető, átalussza-e az életét vagy ébren, tudatos létben van.

A cselekvésképtelenség a másik olyan jellemző, amiből tudhatod, élsz-e vagy halódsz. Ha a terveknél tovább sose jutsz, mert mindig találsz egy újabb kifogást, akkor bizony nem élsz, csak létezel belesimulva mások ítélkezéseibe, elvárásaiba, követelményeibe. Beleolvadsz a környezetedbe, akár egy rossz tapéta a térbe vagy éppen túlságosan kitűnsz. Hiszen az ostobaság mindig harsányabb, mint a helyes önértékelő tudat.

A tudatos lét nem azt jelenti, hogy sosem veszted el a fejed, nem rohansz bele a záporba mezítláb, nem válsz eggyé a hajnalok csodájával meztelenül az erdőben, nem kiáltasz bele az éjszakába, nem élvezed a bor és az ölelés mámorát és nem eszel pacalt. Dehogy!

A tudatos létben van a legnagyobb mámor ,mert akkor már igazán ismered magadat, tudod a határaidat és megtanultál jól szeretni. Eldobtál mindent, ami hamis, erőtlen, gyáva benned, és a kemény magházból előbújtattad a kis dióbeled, az igazi értékedet, és elkezdesz igazán élni.

A letört fülű bögrék lélektana

Ma többek között a látszólag apró dolgok fontosságáról szeretnék írni..

Mindez akkor jutott az eszembe, amikor behúztam egy kistáska cipzárját és a kezemben maradt a cipzár húzókája. A táska bezárva, de enélkül a húzóka nélkül többet nem lehet szépen és intelligensen kinyitni. Szétvághatom a cipzárat, szétfeszíthetem az egymásba kapaszkodó fogaskerekeket, de akkor a táskát többet nem tudom használni. Persze varrathatok rá új cipzárt, viszont utána az a táska többé már nem ugyanaz, mint előtte volt. Megváltoztattam. Mégpedig erővel. Mert hiányzott az apró kis húzóka, ami egy gondatlan rántás miatt leesett a cipzárról.

Az apó dolgok fontosságának és nélkülözhetetlenségének sajátja, hogy szervesen és makacsul hozzátapad a mindennapi szokásrendszerünkhöz és észrevétlen rutinná is válik. Gondoljunk csak a reggeli készülődésünk cselekvés sorozataira. Mennyi apróság, amelyek nélkül rosszkedvűen indulhat egy átlagos reggel. A kedvenc, megszokott kávésbögre füle a kezedben marad, mert bár mondtad ugyan, hogy senki ne tegye bele a mosogatógépbe, mert nem ajánlott, mivel egyedi, kézzel készített darab, valaki mégis betette. Fül nélkül indul a nap és ettől kedvetlen leszel, mert a kis bögréd már a mindennapjaid részévé vált és most, hogy letört a füle megváltozott  és vele változol Te is, és ez bizony fáj. Nem nagyon  de kicsit azért fáj. A kedvenc cipődben a cipőfűző indulás előtt szakad el és nincs otthon másik. Egy pillanatra megtorpansz, pedig van másik cipőd is  de közben eszedbe jut, hogy miért is nincs otthon tartalék cipőfűző ilyen esetekre. Cipőt váltasz. A másiknak a csatja esik szét a kezedben.

Egy cipzár, egy fül, egy fűző, egy csatt.....egy lélek, egy vágy egy illat egy szellő, egy íz. Mindegy mi  és mindegy mennyire aprócska de nélküle más vagy, még a levegőt is másképpen veszed. A kis dolgok hiánya tud a legjobban fájni. Léleknek, testnek, elmének egyaránt. Egy vasalatlan ing, egy felvarratlan gomb, egy elfeledett ünnep, egy elmaradt csók indulás előtt. Mert a lélek elkezd ilyenkor fázni. Először csak azt érzi hűvös van, aztán dideregni kezd végül remeg a hidegtől és aztán történik valami igen furcsa reakció; megszokja, hogy fázik.Szokássá válik a hiány. Fáj, hiányzik de a lélek igen rugalmas és alkalmazkodó és az elme képes meggyőzni arról, hogy ezzel a hiánnyal is vidáman együtt lehet élni. És azután történik valami még furcsább: elkezded szeretni a letört fülű bögrédet. És ebből a bögréből már akkor is megiszod a reggeli kávédat, ha épp elfogyott otthon a cukor vagy a tej. Eggyé válsz, együtt lélegzel onnantól kezdve a világ valamennyi letört fülű bögréjével, és amikor a lelkedben már elfogadtad ezt az apró hiányt, a nagy, komolyabb hiányérzeteknél is elkezdesz valami hasonló praktikát alkalmazni. Elkezdesz vegetálni, ahelyett, hogy élnél, elfogadni, ahelyett, hogy változtatnál, belenyugodni, ahelyett, hogy keresnél. És megtorpansz, amikor indulnod kellene.

 

Fotó:Molnár Péter

 

Fotó:Molnár Péter