Skype online coaching

Egyéni és kiscsoportos
online coaching Montorffy Lettivel

Előzetes időpont
egyeztetés szükséges:
+36 30 790 4677,
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
vagy skype üzenetben.

Keresés

Csigaház

A Csigaház Blog saját tapasztalatokon alapuló életbölcseleti írások gyűjteménye.Támogathat és erősíthet abban, hogy a magad értelmével találj rá mindarra, ami neked a legjobb.

Montorffy Letti

 

Montorffy Letti író, coach, felnőttképzési szakember bölcseleti írásai elsősorban azokhoz az emberekhez szónak, akik úgy döntenek, hogy sorsuknak nem elszenvedői és reagálói lesznek, hanem a lélek erejével és a szív bátorságával a változás útjára lépnek. Kockáztatnak és nem félnek a szenvedéstől, rosszakaróktól és kicsinyes hitetlenkedőktől. Elindulnak, mert pontosan tudják, hogy a fejlődés és a változás csak úgy jöhet létre, ha előbb saját maguk változnak. Éretté teszik szellemüket, lelküket, jellemüket, hogy teljesebb, derűsebb és harmonikusabb életet élhessenek.

 

 

Miért szeretjük a flash mobokat?

A flash mobok idejét éljük. Nem lehet kérdés, miért. Várjuk a váratlant, a katartikusat. Várjuk az örömöt. Mindig, mindenhol azt várjuk, ha beismerjük, ha nem. Várjuk, hogy meglepjen bennünket valaki. Mert mindenkinek jót tesz egy kis lendület és egy flash mob kétségkívül olyan élményt hozhat, ami mindenkire hatással lehet.

Sok minden kifejezhető velük. Szerelem, tiltakozás, figyelemfelkeltés, szimpatizálás. De egyszerűen az adás, az ajándékozás élményéért is létrejöhet. Tüntetések egyfajta formája is lehet, de mindenképpen pozitív vagy katartikus felhanggal. Talán ez a legfontosabb, hogy a flash mob mindig örömet okoz. Úgy teszi fel a kérdéseket, hogy közben mosolyt csal az arcokra egy szürke reggelen vagy délutánon. Bevásárlóközpontban, pályaudvaron, metrón vagy bárhol máshol, ahol egyszerre sok ember van jelen.

Olyan energiákat mozgat meg- leggyakrabban a művészet eszközeit használva, amiben szeretet, tolerancia és figyelem van. Az a jó benne, hogy minden esetben kizökkent a szokásosból és ez kivétel nélkül mindig, mindenkinek jót tesz Olyan, mint egy hosszú, érzékeny és egyben vad csók egy friss, tavaszi záporban.

Flash mobokat az élet minden területén és bármilyen közösségben alkalmazhatunk, ha szeretnénk különleges módon felhívni a figyelmet egy adott dologra, eseményre, kezdeményezésre vagy egyszerűen csak szeretnénk más oldalról is megmutatni valamit. Hiszek benne, hogy párkapcsolati flash mob is létezik, amelyben egy pillanat alatt feloldódik minden kisebb, butuska probléma. A nagyobbat meg elmozdítja nyugvópontjáról.

 

 

A flash mob udvarol a lelkünknek. A legtöbb ilyen eseményen felcsendül egy zene, esetleg táncolnak vagy énekelnek. A zene és a tánc nyelvét mindenki érti. Egyből a szívbe talál az üzenet. Az erőszak soha még semmilyen problémát nem oldott meg vér és fájdalom nélkül. A zenével és tánccal sok minden kifejezhető. A flash mobok ereje abban rejlik, hogy a művészet csodálatos, egyetemes nyelvén megszólít és azonnali élvezetet ad. Egy időben, sok embernek tud váratlan, extatikus élményt nyújtani, ami sokszor hatásosabb, mint egy tervezett koncert vagy színházlátogatás. Mert felkészületlen éri a befogadót. Nagy mennyiségben, váratlanul permetezi szét  az oxitocint és az endorfint.

 

Képek forrása: novilag.hu, flickr.com

Évek meg a rutin? Francokat! Változás és szerelem!

 

Miért szeretnél mindig jól lenni? És miért esel kétségbe, ha épp nem vagy jól? Ha nem úgy sikerülnek a dolgaid, ahogy szeretnéd?

Megfigyelted már, mit csinálsz ilyenkor? A legtöbben semmit. Mert tovább csinálni azt, amitől nem vagy jól, az tulajdonképpen olyan, mintha semmit sem csinálnál, mert nem mozdít el. Nem nyit új távlatokat. Mitől is történne meg mindez, ha mindig ugyanazt csinálod. Mindig, minden nap ugyanaz a rutin. Ébredés, fogmosás, reggeli kávé, zuhany, újra ébredés, indulás. Azt gondolod túl fáradt és elfoglalt vagy a változáshoz? Esetleg túl öreg? Akkor bizonyára így is van, mert mindig úgy van, ahogy gondolod. Piszok egy ragadós dolog a gondolatod, csak úgy kérdés és engedély nélkül beleragad az agyadba. Pedig ki is moshatnád néhanap, hogy a friss és szokatlan gondolatoknak is helyet adj.

Azt gondolod, hogy a változás nehéz, fárasztó és nem tudod, hol kezd és mivel?  Nem baj. Az út elején még nem kell látnod az út végét. Ahhoz, hogy képes legyél valami változást generálni az életedben, ahhoz változás kell. A változás csak úgy magától, mert te épp azt akarod, nem fog eljönni. Az akarat jó, de nagyon kevés ahhoz, hogy olyan eredményt kapj, amitól jobban leszel, és azt érzed, valami elindult, ami más. Izgalmasabb, jobb, édesebb. Elsőre ne gondolkodj nagy projektekben, mert minden változás csak akkor lehet tartós és eredményes, ha egészen kis dolgokkal kezded el. Holnap felkelsz, és nem teszel a kávédba cukrot, holott eddig 20 éven át tettél. Aztán változtatsz a készülődés sorrendjén, esetleg beiktatsz egy kis jógát vagy más mozgást, ami eddig nem volt része a reggelnek. Lényeg, hogy tudatosan és szándékosan avatkozz bele a saját megszokott kis rutinodba. Aztán láss csodát, mert az egyik változás be fogja indítani a másikat, az pedig a következőt és így tovább. Ne legyél türelmetlen, mert ha évtizedeken át rögzüld szokásaidon akarsz változtatni az nem fog menni néhány hónap alatt. Gondold csak el, milyen műgonddal szoktattad magad hozzá.

Az évek meg a rutin? Francokat! Változás, és szerelem! Lendület, és csigavér! És fogadd el, hogy olykor nem fogod magad jól érezni és belefáradsz. Az élet része az is, amikor nem vagy jól. Csak ne csináld túl sokáig, mert szokásoddá válik, hogy szenvedsz, és még azt képzeled, neked csak ennyi jár, nem kaphatsz mást. Pedig, ami a tiéd, ami hozzád tartozik, s belőled nőhet ki, „mint fatörzsből gyönge ága”, azt a változás útján bármikor megkaphatod. 

 

Fotó:Karádi Bad Zoltán

Megérdemled?

A minap olvastam egy szokásos Facebook okosságot. Szerencsére nem giccses képpel keretezve. Vajon tudod-e mit és miért tetszikelsz, most már ugye többféle verzióban is. Tudod-e valójában mire nyomod a like-ot? Talán még sosem gondolkodtál el rajta. Talán itt lenne az ideje. Néha megéri mélyre repülni, beleásni magad, máshogyan látni, miért is ragad meg egy-egy bölcsnek tűnő, de valójában teljesen üres gondolat, amelynek mindenhez van köze csak a valódi élethez, tudatos fejlődéshez nem. Az idézet így szól.

 

 

 

Nézzük az első mondatot. Megérdemled, hogy olyannal legyél, aki boldoggá tesz. Ez azt sugallja, hogy neked ehhez a boldogsághoz szinte semmi közöd, mert a te örömérzésedért kizárólag a másik ember a felelős. A boldogságért, ha egyáltalán eljutottál oda, hogy tudod, mi az, saját magad vagy felelős. Nem jár alanyi jogon a szeretet. Kölcsönösen ki kell azt érdemelnetek egymást. Nincs olyan, hogy én ezt megérdemlem, azt meg nem. A boldogság se nem derűs kék, se nem rózsakvarc színű. Nem azért választasz párt, hogy majd ő jól boldoggá tesz, aztán ha nem, akkor te meg jól megharagszol rá, hogy lehet ilyen szörnyen retardált, hogy még erre sem képes.

Folytatás… valakivel, aki nem komplikációt, hanem fényt hoz…

Anyám! Hozza a fényt! A fény a 380 nm-től 780 nm-ig terjedő, látható tartományú sugárzásnak fényérzetet létrehozó hányada Ebben semmi komplikált sincs.

 Na de milyen fényt hoz és honnan? Nincs annál igazibb, szebb, életszagúbb, mint amikor komplikációk adódnak és azt együtt, közösen megoldjátok, de neki a fényhozónak ez nem elég emelkedett. Nem akar hétköznapi lenni, mert ő fényt hoz. Azt látja mindenki.

Az idézet szerint az ideális társ tehát az, aki nem hoz se kérdést se komplikációt. Akkor az nyilván egy ciber-hős. Egy robot, de mégsem, mert az is elromolhat, tehát ott is lehet komplikáció a működésében.

Akkor ki?

Az ideális pár válaszokat hoz. Azt mondja ez a bölcs idézet, hogy olyan ember lehet számodra jó, csakis kizárólag, aki sose bánt téged és csak válaszokat ad, sose kérdez. Aha! Szóval egy sci-fi-lény, aki gondolatátvitellel kommunikál.

Hirtelen elképzeltem, amint jön egy nyugodt kék háttérben az emberem, vállán egy rózsakvarc színű zsákkal megáll előttem, mosolyog, kacsint, és némán elém teszi a válaszokat. Az összeset. A rohadt életbe, mind megvan neki, egy se hiányzik és annyira jó fej, hogy ezt most mind nekem adja.

Kérdezzük meg, de most rögtön, mielőtt átváltozik az a nyugodt kék háttér valami sötét és baljós, értékelhetetlen és nyúlós maszattá, hogy mégis kinek a válaszait tette a lábunk elé?

Az én válaszaimat nem tudhatja, az egyetemes válaszokat megtanultam az egyetemen, az ő válaszai meg ilyen mennyiségben, pláne kérdések nélkül nem izgatnak fel. Nem hoznak lázba, sőt effektíve villámgyorsan hibernálódok.

A következő alaptézis: az ideális pár értékel téged és nem bánt. Tételezzük fel, hogy tudod számodra mi az ideális, mert már jól megfogalmaztad, mire van szükséged. És ez az ideális,-fene a pofáját-jól megbánt téged, talán többször is, még sírdogálsz is miatta, amikor senki sem látja. Aztán úgy gondolod, hogy ha ennyiszer megbántott, akkor nem értékel téged, mert nem látja a rózsakvarc árnyalataidat. Mert egy szőrös, hülye majom és kész, és aztán jól otthagyod és mész tovább. Keresel egy másik, hülye szőröst. Aki csak válaszokat ad, a komplikációt, mint szót sem ismeri, sose bánt, és még fényt is hoz.

És ami a legfontosabb: értékel. No, nem egy 10-es skálán és naponta, mert azt azonnal belegyömöszölnéd egy chilipaprikába, hanem úgy nyugodt kék stílusban értékel mindent, ami vagy. Sőt még azt is, ami sose voltál. Mindent, azt is, amikor hisztis sárkánnyá változol pár napra. Szóval mindent, mert te ajándék vagy. Ajándék, akinek jár egy olyan pasi, aki egy siber, sci-fi -szent lény vagy valami hasonló. Nem felejt, sose késik, mindig hoz virágot, sose morcos, mindig romantikus, sosincs szar napja, sose hülye.

 Ember ez? Nem, de megérdemled!

A hős útja a te utad...

Bárkiből lehet hős, ha felismeri és végig járja az utat. Az utat, ami az övé. Végigmegy rajta, mind a 12 állomáson, beteljesíti a Sorsát és saját életének roppant erejű mitikus főszereplőjévé válik.

Joseph Cambell amerikai mítosz- és valláskutató Az ezerarcú hős (The Hero with a Thousand Faces) című könyvében arról ír, hogy a különböző kultúrák mítoszaiban kimutatható egy egységes és állandó mintázat, más néven monomítosz, amit kultúrától, vallástól, helyrajztól függetlenül mindenki ért. Van valami közös ezekben a mítoszokban, amelyekre mindenki hasonlóan rezonál éljen bárhol a világban. A történetek főhősének archetípusa látszólag hétköznapi ember, aki 12 stáción keresztül bejárja az utat. Az utat, ami hőssé teszi és nekünk egyszerű halandóknak erőt, hitet ad, hogy saját utunkat bejárva, mi is képesek lehetünk valami hasonlóra. Mert megmutatja, hogy nem különb, több, jobb nálunk, csupán végig járja az utat és nem torpan meg végleg egyetlen állomáson sem, mert hite, ereje, bátorsága, saját magából nyert ereje viszi előre.

 

 

A hős útja a mi utunk, mert mindannyian, akik felvállaljuk ezt az utat, hőssé lehetünk. Saját mítoszunkat teremtjük, írjuk nemzedékről nemzedékre. Tanítványok vagyunk, mesterek lehetünk és egyetlen találkozásunk sem véletlen, ahogyan másoké sem.

Cambell és George Lucas sem véletlen találkoztak. Mondhatjuk sorsfordító pillanat volt, hiszen Lucast, Cambell monomítosz elmélete inspirálta a Csillagok Háborúja történetének megírására. Az erőt hozta el George életébe, a sikert és egy örök barátságot. Mert minden hősnek van egy mestere az úton. Egy mester, aki megmutatja tanítványának, hogyan használja a belső erejét.  A kaland mindenkit többször is hív egy élet során de sokan gyávák elfogadni azt, ami ismeretlen és inkább újra meg újra a biztosat és az ismerőst választják.

Kalandok, küzdelmek, csaták, vereségek, győzelmek nélkül nem lehetsz hős és nem lehetsz hős mester nélkül sem. Előre gyártott válaszokkal sem. Nem lehetsz hős, ha azt mondod, nyilván elbukom, nyilván elutasít, nyilván veszteni fogok. A hős elindul az ismeretlenbe, megtorpan, majd újra indul, majd veszít, azután feláll, újra kezdi, győz, majd veszít, feláll és újra kezdi. És minden újrakezdésben erősebb, tudatosabb és bátrabb. A hős útja a tudatosság útja. Amikor már nem véletlenszerű erővel lengeti a „fénykardot”, hanem erejének tudatos használatával.

Nem próbálja. Megteszi. Nem agyal, nem gyárt összeesküvés elméleteket, nem bírál, nem gyűlöl, nem fecseg. Cselekszik. Tudatosan uralja a benne lévő erőt, ahogy a Csillagok háborúja mítosz történetében a Jedi lovagok.

Azt gondolod, meseszerű, amikor elhangzik az elhíresült, mára kissé közhelyes mondat, hogy az „Erő legyen Veled!”? Ha belegondolsz, rájössz, mit rejt ez az egyszerű kis jókívánság. Erő nélkül semmi sem vagy. Erő nélkül csupán csak reagálsz arra, ami történik veled, de sohasem leszel képes létrehozni, alkotni, teremteni.

Számít, hogy Yoda kicsi volt, csúnya és bicegett? Befolyásolta mindez az ő erejét?

Yoda legyőzhetlen. Megöregszik és átlép az erő oldalára. Hallhatatlan lesz de sosem győzik le, pedig milyen kicsi és törékeny és még a csipője sincs rendben.

Yoda azt üzeni neked, mindennel, amit képvisel, hogy a valódi erő, nem látszik külsőleg és nem függhet semmilyen fizikai hátránytól. Mert az erő benned van, akkor is, ha bicegsz és rossz a csípőd vagy gyengébb az egyik lábad.

Hősnek lenni annyi tesz, mint embernek lenni és végig járni a saját utadat. Elfogadni a segítőket és nyitott lenni az újra, a váratlanra. Megérteni, szeretni, megbocsájtani.

Georg Lucas hőse Jedi harcos, Dan Millmané békés de mindegyik hősnek 12 útja van.

Ahogy Neked is. Bármikor elindulhatsz. A válaszok benned vannak.

 

 

Nézz tükrödbe! Neked hol az erőd?

Előfordul, hogy abban hiszed az erődet, ahol épp a leggyengébb vagy.

Miért is lehetséges ez? Hogyan tévedhetsz ebben, hiszen érzed, mikor vagy erős, önbizalommal teli és mikor szorongsz és félsz. Nézzünk egyszerű és tipikus példákat. A türelmetlenséget, a közömbösséget és a birtoklást, a harcot, a ravaszkodást, az indiszkréciót, mint téves erőforrásokat.

Olyan vagy, aki mindig mindent gyorsan szeret csinálni, mert úgy érzed, akkor vagy hatékony és lendületes, ha mindenki előtt „célba érsz” és határidő előtt elvégzed a feladataidat. A belső megélésed ilyenkor az, hogy erős vagy, nincs előtted akadály, senki nem állít meg. Amikor pedig valami külső körülmény közbeszól, kibillensz, és ez bosszant, mert úgy érzed valaki vagy valami elvette a lendületedet és nem tudsz úgy haladni, ahogyan szeretnél. A másik természetesen úgysem tudja „elég jól” csinálni és legtöbbször lassú is neked. Az elégedetlenség érzése érkezik hozzád és ettől nő benned a feszültség és még gyorsabb tempóra váltasz. A külső visszacsatolás gyakran ez: türelmetlen és kapkodó vagy. Figyelmed felszínes vagy csak a saját feladataidra koncentrálódik. A környezeted hangulatát figyelmen kívül hagyod, mert nem számít, ki, hogyan érzi magát. Célod, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban elérd, amit kitűztél magadnak vagy amit az élet éppen faladatként rád mért. Mások érzései másodlagosak. Bármiben.  Mindegy hol vagy. Sorban állsz a piacon, hajat szárítasz, ebédet főzöl, autót vezetsz, virágot öntözöl. Te úgy érzed, gyorsan csinálod, mások úgy érzik, kapkodsz és türelmetlen vagy. Mindig ér valami kisebb baleset. Beütöd magad, elvágod az ujjad, leesel a lépcsőn, de számodra egyik sem intő jel, mert amíg a türelmetlenségedben hiszed az erődet, addig nem fogsz lassítani.

Amit magadban érzel, a kis, titkos dióbeledben, ott a szíved, zsigereid mélyén, és amit egy külső szemlélőnek mutatsz, az látszólag két különböző személyiség. Pedig nem. Egy és ugyanaz, csak az erődet olyasvalamiben gondolod, ami sosem volt erő, jelen esetben a türelmetlenségben.

Másik gyakori tévedésed, hogy abban hiszed az erődet, ha nem tárod fel, amit érzel. Mindig erősnek és sérthetetlennek mutatod magad. Közben majd belehalsz a szeretet, a törődés, a gondoskodás, a kedvesség, az érintés hiányába, de nem mutatod, mert attól úgy érzed, kiszolgáltatod magad, sebezhető és gyenge leszel. Holott épp ez a hozzáállás tesz téged igazán sebezhetővé, hogy bezárkózol, amikor épp nyitni kellene, elhúzódsz, amikor érinteni kellene, megnémulsz, amikor szólni illene és közömbösséget mutatsz, amikor épp a kis, titkos dióbeledben lévő érzés extatikusan robbanna bele az éjszakába, hogy azt üvöltse: szeressetek! Ideje, hogy szeressetek!

A "poker face" egyetlen és szinte visszafordíthatatlan hátránya, hogy, ha sokáig „gyakorlod”, egyszerűen így maradsz. Belemerevedsz, belekeményedsz ebbe az állapotba, és amikor szeretnéd kimutatni, mit érzel, nem fog menni. Ott legbelül mozdul majd valami és te érzed, hogy szeretsz, hogy szerelmes vagy, büszke, boldog és elégedett, de az arcod, a szemed már nem fog engedelmeskedni neked. A külvilágtól olyan visszajelzéseket kapsz, hogy nem érzik, hogy szereted őket, hogy fontosak neked, nem látják, hogy együtt érzel velük. Mindezt miért? Mert rossz helyen hitted az erődet, nem ott, ahol valójában van.

Ha a birtoklásban és a másik legyőzésében hiszed az erőd, mindig inspirálni fog a harc. A csata, amelyben győzelmet arathatsz a másik felett. Kizárólag akkor fogod magad erősnek és önbizalommal telinek érezni, ha legyőződ a másikat. Mindegy miben. A piros lámpánál előbb indítasz, az étteremben előbb foglalod le a jobb asztalt, a hivatalba már eleve protekcióval érkezel és a győztes mosolyával mész be azok előtt, akik fél napja a sorukra várnak. Hiszen minden reggel csatába indulsz. Erőt nyersz abból, ha a másik veszít és közben észre sem veszed, ebben az izgága harcos állapotban, hogy nem a belső erőd vezet, mert az ebben a tévedésben nem is lehet igazi belső erőd. Kizárólag az hajt, hogy legyőzd a másikat és megszerezd az erejét.

Ha a ravaszkodásban, sunyiságban hiszed az erődet, mindig, mindenkit át fogsz verni és soha senkihez nem leszel őszinte. Ha a főnököd kérdezi, hogy elintézted-e, azt mondod, már intézed, közben neki se kezdtél még. Ha az apád kérdezi befizetted-e, azt mondod, épp most mész a postára, de közben épp ebédelni indultál. Ha a feleséged azt kérdezi, megkaptad-e a fizetésed és azt feleled még nem, majd holnap, közben két napja elutalták neked a pénzt. Telis tele van csúsztatásokkal, elhallgatásokkal, valótlanságokkal az életed, de leginkább magadat csapod be ezzel a tévhittel, ami hosszútávon testileg is beteggé tesz. Ha a saját hazugságaidból nyered az erődet, és mások folyton rád pirítanak, lelepleznek, hogy amit mondasz nem igaz, azt fogod érezni, hogy nem vagy elég ügyes ahhoz, hogy másokat átverj, így még többet és más módon fogsz manipulálni, csalárdkodni, csak azért, hogy erőt nyerj, mert a másik megvezetésében hiszed az erőd.

Ha a túlzó kedvességben hiszed az erőd. Abban, hogy mindig mindenkinek segítesz, mindenkiről gondoskodsz. Nem kérik a segítségedet, mégis azonnal mész önzetlenül, csinálod, rendezkedsz, feltársz, megoldást adsz, átrendezel, megszereled, megfőzöd, kivasalod. Mégis folyamatosan elhárítanak, és nem keresik a társaságodat, annak ellenére, hogy segíteni akarsz, akkor valószínű, hogy a kedvességed tolakodó. Intim szférát sértő és nem valós segítségnyújtás, hanem sokkal inkább a másik életébe való beavatkozás. Esetleg kíváncsiskodás olyan dolgok iránt, ami nem a te életedhez tartozik. Amit te kedvességnek élsz meg, az valójában a indiszkréció egyik formája.

Mindenhol, ahol az erőnket hisszük, és ez egyszerre lehet több terület is, hiszen nincsenek fekete-fehér életutak, személyiségek, ott legalább egyszer, de leginkább többször is, már értünk el „sikereket”, ezért ragaszkodunk annyira ezekhez a téves erőforrásokhoz és nem vagyunk képesek az intő jeleket sem észrevenni. Inkább a környezetünket, más embereket, a sorsunkat, az anyánkat, a barátnőnket, a testvérünket hibáztatjuk. Úgy gondoljuk az „csak” pár rossz mondat, esetleg pár rossz nap, az élet része ez is, egy kisebb vagy nagyobb összeveszés, aztán kipihenjük és megyünk tovább.

Csakhogy a lélek sebeit nem lehet kipihenni. A több évtizedes, téves erőforrás hitünk visszafordíthatatlan rombolásokat végez a környezetünkben, személyiségünkben és az életünk minőségében.

 

Fotó: Karádi Bad Zoltán